A TÉNYEK ELVÁLASZTÁSA SAJÁT ÉRTELMEZÉSEINKTŐL, 2. rész

 

Nézzük meg, hogyan tudjuk ezt a szétválasztást megtenni, azaz megkülönböztetni a tényszerű adatokat a magunk értelmezéseitől. Ehhez először is tisztázzunk két alapvető fogalmat, hogy mit jelentenek ezek az adatok és értelmezések.

Az adatok a történés azon elemei, melyek tényszerűen megtörténtek, míg az értelmezések a szubjektív értékeléseinket takarják.

Minden, amit az érzékszerveinkkel felfogunk (amit látunk, hallunk, ízlelünk, szaglunk vagy tapintunk), és minden, amit a másik fél tesz vagy mond, adatnak tekinthető. Persze mindezt úgy összegyűjtve, hogy az egy harmadik, a történésben nem érintett, kívülálló személy számára is ugyanazt jelentse.

Ugyanígy adatként kezelhetjük a testünkben megjelenő fizikai érzeteket és gondolatokat is. A lehető legrészletesebben számbavéve azt, hogyan érezzük magunkat (pl. elálmosodunk, görcsbe szorul a gyomrunk, remeg a lábunk, izgulunk vagy unatkozunk, stb.), és mindaz, amire gondolunk, ami eszünkbe jut, amire figyelünk, amiről fantáziálunk.

Az adatokkal ellentétben az értelmezéseink a szubjektív véleményünket, megítéléseinket és következtetéseinket tartalmazzák. Mindazon pozitív és negatív minősítéseinket, elképzeléseinket, melyeket azzal kapcsolatban gyártunk, hogy például a másik mit miért csinál, vagy mond, hogyan viselkedik, mit érezhet és gondolhat.

A könnyebb megértés érdekében elevenítsünk fel egy saját élményt. Érdemes minél frissebbel próbálkozni, amire még részleteiben emlékszünk, ami még bennünk él. Például a tegnapi vitánkra a párunkkal. Még többet segít, ha mindent leírunk. Különben a gondolatok csak cikáznak a fejünkben, nem rögzülnek, és nem tudnak rendszereződni sem. A legjobb, ha képesek vagyunk vizuálisan is feleleveníteni az eseményeket.

Tehát. Először gyűjtsük össze, hogy mi az, ami pontosan megtörtént, elhangzott. Hol voltunk, milyen tárgyak vettek körül minket (pl. egy asztal és székek, az asztalon poharak, tányérok evőeszközök, egy csokor hortenzia, oldalt egy könyvespolc, stb.), hogyan ültünk vagy álltunk, milyen kézmozdulatokkal és egyéb gesztusokkal beszéltünk, volt-e más zaj, ami beszűrődött, és minden egyéb dolog, amit érzékeltünk.

Ezután gyűjtsük össze egy másik csoportba mindazt, ami bennünk, a belsőnkben, a testünkben és a fejünkben zajlott a beszélgetés során. Itt ne foglalkozzunk a párunkkal, vagyis a másik féllel. Ne próbáljuk elképzelni, hogy benne mi történt, ő mit és hogyan élt meg. Most csak a magunk érzeteivel és érzéseivel foglalkozzunk, csak azokat vegyük számba. Legyünk nagyon, de nagyon alaposak. A lényegtelennek tűnő részleteket is írjuk le.

Majd, ha mindezzel készen vagyunk, jöhetnek az értelmezések. Gyűjtsük össze, hogy milyen szubjektív megítéléseink és következtetéseink voltak az eseménnyel és legfőképpen a másik féllel kapcsolatban. Engedjük szabadjára a gondolatainkat, ne szűrjük, ne szelektáljuk őket! Valljunk be magunknak mindent, ne utasítsuk el a legképtelenebb gondolatainkat sem, ha azok megjelentek, megjelennek bennünk! Mindennek helye és szerepe van. Legyen a listánk teljes!

Ha mind a három csoport (külső adatok, belső adatok, értelmezések) elemeit sikerült részletesen összegyűjteni, olvassuk el még egyszer mindazt, amit leírtunk magunknak. Álljunk meg egy kis időre. Engedjük, hogy a leírtak valóban megérkezzenek hozzánk, és felnyissák a szemünket. Engedjük, hogy segítsenek nekünk tisztábban látni, megérteni a tényleges történések értelmezések nélküli jelentését, és azt, hogy a kivetítéseink mennyire eltorzítják (megszépítik vagy épp ellenkezőleg, elcsúfítják, beszennyezik) a történteket, illetve az arról lerakódott és hordozott emlékeinket.

A tények és értelmezések tiszta és világos szétválasztása révén változott-e az eseménnyel kapcsolatos megítélésünk, élményünk? Ha igen, miben? Milyen új tapasztalást adott számunkra ez a megközelítés?

Ha esetleg a párunk, azaz a másik fél is elvégzi ezt a gyakorlatot, akár közösen meg is beszélhetjük tapasztalatainkat. A beszélgetés során figyeljünk arra, hogy csak az összegyűjtött adatok (külső és belső adatok) alapján adjunk visszajelzést a egymásnak. Válasszuk le azokról az értelmezéseinket és a feltételezéseinket. Ne feledjük, hogy csakis az adatok azok, amik valójában a tények is. Tények, amiket nem lehet megkérdőjelezni, amikkel nem lehet vitatkozni, amiket – a szubjektivitás teljes hiányában – senki nem érezhet támadásnak, kioktatásnak, kritikának. Ez és ez történt. Pont. Ezt és ezt éltük meg, éreztük a testünk bármely részében. Pont.

Még csak egyetlen dolog, amit ne feledjünk! Legyünk tudatában annak, hogy mindig mindenki azt adja, azt teszi, ami az adott pillanatban, az adott körülmények között tőle telhetően a lehető legjobb. Ráadásul mindenkinek megvan a maga valósága. Ugyanúgy, ahogy nekünk, a másik félnek is.

Minden esemény pusztán egy jelenség, egy tapasztalás. Se nem jó, se nem rossz. Ezeket a minősítéseket mi aggatjuk csak rá, mi címkézzük fel azokat. Mi minősítjük érzelmeinktől és félelmeinktől befolyásoltan.

 

Külső adatok
Minden, amit az 5 érzékszervemmel felfogok: látok, hallok, ízlelek, szaglok vagy tapintok.

Minden, amit a másik csinál, de csakis az objektív adatokat számba véve. És mindezt úgy összegyűjtve vagy elmondva, hogy az egy nem érintett, 3. fél számára is ugyanazt jelentse.

 

Belső adataim
A testemben megjelenő fizikai érzetek, az, hogy hogyan érzem magam a lehető legpontosabban megfogalmazva, pl. elálmosodom, görcsbe szorul a gyomrom, remeg a lábam, izgulok vagy unatkozom, stb.

És mindaz, amire gondolok, ami eszembe jut, amire figyelek, amiről fantáziálok.

 

Értelmezéseim
A szubjektív véleményem, megítélésem és következtetésem. Pozitív és negatív minősítésem és elméleteim, pl. arról, hogy a másik mit miért csinál.

 

Kérdéssor

Emlékezzünk vissza egy közeli eseményre, történésre, ami esetleg nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, ami rossz élményként él bennünk. Fontos, hogy ne a távoli múltba tekintsünk vissza, hanem lehetőség szerint egy olyan történést válasszunk, ami még mindig elevenen él bennünk.

  1. Írjuk le az eseményt, először összegyűjtve azt, hogy objektíve mi történt, amit egy harmadik személlyel megosztva, számára is ugyanaz az eset jelenik meg.
  2. Ezután írjuk le azt, hogy akkor és ott mi történt bennünk, mit éreztünk, milyen fizikai érzeteink és gondolataink voltak. Legyünk minél részletesebbek és pontosabbak.
  3. harmadik csoportként gyűjtsük össze, hogy milyen szubjektív megítéléseink és következtetéseink voltak az eseménnyel és a másik féllel kapcsolatban.
  4. Ha most újra elolvassuk, amiket leírtunk az első 3 pontban, változott-e az eseménnyel kapcsolatos megítélésünk, élményünk? Ha igen, miben? Milyen új tapasztalást adott számunkra ez a feladat?