Az első jegyzetemet írom. Új dolog ez nekem. Része az új vállalkozásomnak, az új szakmámnak, az új életemnek.
Elgondolkodom.
Miért is csinálom? Mi a célom vele? Hogyan szeretném csinálni? Illeszkedik a személyiségemhez? Mennyiben és hogyan?
Figyelem magam.
Milyen érzelmeket, érzéseket vált ki belőlem? Észlelek bármilyen fizikai tünetet magamon?
Ezek jó kérdések, nekem mindenesetre – talán azért, mert coach vagyok. Segítenek az elindulásban, a motivációm megtalálásában és maximalizálásában.
A válaszaim – magamnak:
Azért írok blogot, hogy megmutassam magam, hogy jobban lássanak és értsenek. Hogy felkeltsem az idelátogató érdeklődését, folyamatos kapcsolatot alakítsak ki, és tartsak fenn vele. Ezáltal segítsek annak eldöntésében, jó lenne-e, érdemes-e kapcsolatba kerülnünk egymással. A Bemutatkozásomban is elmondom, hogy a coaching nem az egyedüli és egyetlen üdvözítő eszköz. Nem megoldás minden problémára, nem gyógyír. Van, akinek inkább tanácsadásra, tréningre, vagy esetleg terápiára van szüksége. Vagy a téma, vagy az illető személyisége miatt ezek valamelyike segítségével tud gyorsabban és hatékonyabban előrelépni.
Ugynakkor a coaching folyamat személyessége következtében fontos, hogy mindenki találja meg a számára legjobb coachot. Azt, aki személyében, hozzáállásában és tudásában egyaránt megfelelő és hiteles számára.
Úgy szeretném csinálni, hogy számomra komfortos, kényszerek nélküli, őszinte, tiszta és sallangoktól mentes legyen. Adni szeretnék. Gondolatokat, tudást, ötleteket és egy kicsit magamból is.
Vannak negatív érzéseim, mint például a személyes kapcsolat hiánya. Nem rajongok az internetért. Úgy érzem, arctalanná tesz minket, és beszippant. Ugyanakkor lenyűgöz, milyen határtalan lehetőségeket is ad, hogy informálódjunk és kapcsolatba lépjünk egymással. Vagyis úgy tekintek rá, mint egy fantasztikus eszközre, ami nekem is megadja ezeket a lehetőségeket, amiket én is „használhatok”.
Még egy ösztönző gondolat számomra, hogy mindig vonzott az írás. Itt ezt el tudom kezdeni, ki tudom próbálni magam, van-e bennem elég gondolat és hozzá fogalmazási készség.
A kezdeti bizonytalanságomat és félelmemet egyre inkább felváltja a kíváncsiság és a tettvágy. Jól érzem magam, kellemes – kis izgatottsággal fűszerezett – nyugalom árad szét bennem. Ez ebben a pillanatban a legmeghatározóbb érzésem. Jó érzés. Készen állok!