CÉLBAN TARTÁS, 1. rész

 

A tudatosságunk része – amellett, hogy tudjuk, mit miért teszünk –, hogy képesek vagyunk felismerni, mikor haladunk jó irányba, és fókuszban tudjuk tartani a célunkat.

Ez nem eredményez görcsösséget. Sőt! Ha görcsössé válunk, nagyon akarunk, akkor szinte biztosak lehetünk abban, hogy nem jó irányba haladunk.

Én egy igen maximalista ember vagyok. Ami korábban azt eredményezte, hogy belefeszültem a feladatok elvégzésébe. Egyrészt elfelejtettem – pontosabban, ha igazán őszinte akarok lenni magammal, fel sem ismertem – hogy mi a valódi célom. Hogy mi a célom célja. A maximális teljesítményt hajkurászva, valódi elkötelezettség nélkül, csak a tökéletesség lebegett a szemem előtt. De hogy miért…?

Amit ebből szintén megtanultam, hogy ez a feszülés merevvé is tesz. Bezártam, csak kevés más gondolatot, tanácsot, érvet voltam képes beengedni, ami persze nem segített abban, hogy valóban jó legyen a végeredmény, csak önmagamért, önösen magamért lehetett jó.

Továbbra is törekszem a magas színvonalra, az igényességre. De ma már sok mindenben képes vagyok engedni, és ami a legfontosabb, hogy képes vagyok figyelni és beengedni a környezetemet.

Maradjunk nyitottak, rugalmasak és könnyedek! Ebben az is segítségünkre van, ha megkérdezzük magunktól a kérdést: „És akkor mi van?” „És akkor mi van”, ha valami nem pontosan úgy történik, vagy valósul meg, ahogyan azt mi elképzeltük, elterveztük? Ezt a kérdést gyakran teszem fel magamnak, ízlelgetem, különböző hangsúlyokat adok neki, és érzem, mennyire megnyugtatóan hat rám.

Az elvárások megölik a boldogságot. Ne presszionáljuk magunkat, ne legyenek bennünk merev, túlzó elvárások, mert az stresszhez vezet, ami bezár, elszigetel, megbetegít és sikertelenségre ítél.

Talán első gondolatként azzal kellett volna kezdenem, hogy bontsuk a célunkat részekre. Ne akarjunk azonnal célba érni. Haladjunk kis lépésekben, és értékeljük, ünnepeljük meg az eredményeinket. Igen, tudom milyen nehéz. Nehéz kitartónak lenni, és hinni abban, hogy sikerül.

Érdekes, hogy a munkahelyünkön gyakrabban alkalmazzuk ezt a módszert. Ott a cég stratégiáját, azaz hosszabb távú céljait felosztjuk kisebb, éves célokra, azokat projektekre, stb. A megvalósításba pedig bevonunk minden érintett szakterületet, sőt sokszor még külső segítséget is igénybe veszünk. A magánéletünkben ez ugyanúgy működhet.

Tehát találjuk meg, fogalmazzuk meg magunk számára a valódi célunkat. Bontsuk azt fel kis lépésekre, kisebb célokra. Válasszuk ki, hogy ezek közül mit akarunk most megvalósítani. Cselekedjünk e szerint. Keressünk és kérjünk támogatókat, akik segítenek bennünket abban, amihez mi nem értünk, amit nem tudunk, és abban is, hogy ne szigetelődjünk el, ne zárjunk be, és képesek legyünk megtartani a hitünket.