„Jó” és „rossz” tulajdonságok egyaránt bennünk vannak.
Egy számunkra jóként értékelt tulajdonságunk ellentéte biztos, hogy szintén a sajátunk, csak sokszor elnyomjuk és elutasítjuk azt, nem akarunk róla tudomást venni. Hiszen az „rossz”.
Pedig a „rossz” tulajdonságokra ugyanúgy szükségünk van, azok ugyanolyan fontosak az életünkben, hiszen kimondottan támogatnak bennünket egyes helyzetekben.
Ha nem ártunk másnak, akkor minden tulajdonság jó és adott esetben szükséges vagy hasznos.
Akik sokfélének látják magukat; elismerik, hogy különböző helyzetekben akár egymással ellentétes tulajdonságokat is mutatnak. Vagyis tudják, hogy mindkét pólus bennük van. Jutalma a rugalmasság, a változásra való képesség.
Sokan vannak, akik általában egyfélének és nagyon következetesnek gondolják magukat. Vagyis korlátozott, rugalmatlanabb, merevebb énképpel rendelkeznek. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy abszolút állításokat fogalmaznak meg magukról, mint „én soha/ mindig/ csak … vagyok”.
Mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy az el nem fogadott részeinket kivetítsük másokra. Ha valakire haragszunk, ha valaki feldühít bennünket, vagy olyan tulajdonsággal rendelkezik, amit ki nem állhatunk, álljunk meg egy pillanatra, és nézzük meg (de őszintén!), hogy vajon az a tulajdonság megvan-e bennünk, és mikor jelentkezik, vagy mikor használjuk azt. Mikor megtaláljuk erre a választ, és beismerjük magunknak, máris másként ítéljük meg az illetőt, talán még jobban meg is értjük őt.
Konfliktusaink legtöbbször abból származnak, hogy saját belső ellentéteinket vetítjük ki másokra. Nézzünk magunkba, ismerjük meg magunkat. És így jobban értjük majd a saját világunkat, és jobban el is igazodunk benne.