Augusztusi reggel volt. Hétvége. Meleg napsütéssel.
Együtt reggeliztünk a párommal. Én – ha tehetem – mindig valamilyen gyümölccsel kezdem a napot. Az igazán felfrissít, energetizál és felébreszt. Akkor épp dinnye szezon volt, hát felszeltünk egy hatalmas görögdinnyét. Isteni finom volt. Édes, leves, hideg, frissítő, ropogós, piros húsú kis fekete magokkal. Élvezettel ettük, késsel kis darabokat hasítva a gyümölcs húsából.
Dinnyeevés közben „dicsekedtem” a kedvesemnek, hogy milyen jól sikerült a túrókrém, amit előző nap előkészítettem az ebédhez, és amivel majd a cukkíniket megtöltöm. Agitáltam, hogy kóstolja meg a dinnye után, mert kenyérre kenve is nagyon finom.
Legnagyobb meglepetésemre Ő így reagált: „Most éppen dinnyét eszem. Ezzel szeretnék foglalkozni, és nem azon gondolkodni, hogy majd ezután mit fogok enni vagy csinálni.”
Egy pillanatra meghökkentem. Megálltam a dinnyeevésben. Felnéztem a kedvesemre. Ő is rám nézett, és elkezdtünk nevetni. Hangosan, önfeledten.
Mennyire igaza volt! És milyen jó, hogy visszadobta nekem a labdát, az „én labdámat”. Felhívta a figyelmemet rá, hogy alkalmazzam mindazt, amit oly sokat mondok – és nem csak neki, de a barátaimnak és az ügyfeleimnek is.
Vagyis, hogy éljük meg a pillanatot! Engedjük meg magunknak, hogy valóban megéljük azt!
Legyünk benne a jelenben, abban a cselekvésben, tevékenységben (vagy akár semmittevésben), amivel éppen akkor foglalkozunk!
Éljük meg az eseményt, annak minden elemét! Ízét, illatát, neszét, érintését – tapintását, látványát.
Engedjük, hogy eltöltsön minket az élmény, a flow élménye!
Engedjük meg, hogy élvezzük a pillanatot!
Leljük meg abban az örömet, boldogságot, és ne vágyódjunk el rögtön máshová, egy másik tevékenységbe, egy másik élménybe!
Mint ahogy azt a legtöbbször tesszük. És csodálkozunk, miért nem tudunk semminek sem örülni, semmit sem igazán megélni és érezni. Csodálkozunk, hogy elmarad a kielégülés vagy megelégedés, a siker élménye. Mert állandóan sietünk, előreszaladunk vagy elszaladunk a jelenből. Azt hisszük, majd ott jobb lesz, más lesz. Pedig nem. Biztosan nem. Mert majd ott, akkor ugyanazt fogjuk csinálni, újra el(őre)szaladunk.
A boldogsághoz nem szükséges feltételeket szabni. És nem is kell a boldogságot keresni. A boldogságot mi magunk tudjuk megteremteni.
Ez is a tudatosság, a tudatos élet és gondolkodás része, amiben szeretnék sokaknak segíteni.
Célom, hogy ügyfeleimet támogassam, ne csak a céljaik megtalálásában, megfogalmazásában, hanem igazi transzformáció, igazi változás elérésében.
Örülök, ha leírja gondolatait, észrevételeit, és megosztja velem az info@delzsenyi-coaching.hu címen.