A hétvégén osztálytalálkozónk volt. 30 éves általános iskolai osztálytalálkozó. Miután megettük a vacsoránkat, ami alatt csak a közelben ülőkkel beszélgettünk, kinyitottuk a kört, és mindenki elmondta, hogyan telt az elmúlt 30 év, mi mindent csinált az általános iskola után. És persze mindannyian megpróbáltunk feleleveníteni emlékeket a közös múltunkból.
Míg ment körbe a beszámoló, nem csak a többiekre figyeltem, de magamra is. Figyeltem az érzéseimet és a gondolataimat. Érdekes, sőt, izgalmas volt.
Emlékem szinte semmi nem jött elő. Mindenre rácsodálkoztam, amit a többiek mondtak. Mintha nem is töltöttünk volna el együtt 7 évet (második osztályban kerültünk össze, akkor nyitott az új iskola a környékünkön).
Eleinte ez zavart, szégyelltem magam. Aztán szép lassan oldódni kezdett bennem a feszültség, ahogy megnéztem, mi határozta meg az életemet akkoriban. Megnyugtatóan fogalmazódott meg bennem, hogy ezeket az éveket nem ébren töltöttem. Untam az egész általános iskolát, semmi nem keltette fel annyira az érdeklődésemet, hogy kizökkenjek.
Aztán jött a középiskola 4 éve, amit ugyanebben az állapotban töltöttem el. Majd az egyetem, és így tovább körülbelül 35 éves koromig. Ez azt jelentette, hogy tettem a dolgomat, de nem fogalmazódott meg bennem semmilyen cél, ami igazán motivált volna, ami megmozgathatta volna az érzékeimet és érzéseimet.
Örülök, hogy ebben az állapotban sikerült olyan mélyre kerülnöm, ahonnan már csak fölfelé vezethetett az út. Szép lassan életre keltem. Felfedeztem magamat és a körülöttem lévő világot. Megismertem az igényeimet és vágyaimat, és azokat ki is mertem mondani, meg is mertem valósítani. Megtaláltam azokat a dolgokat, amik valóban érdekelnek, amik energiával töltenek fel.
Ebben szeretnék sokaknak segíteni. Hogy ők is felébredjenek.
Célom, hogy ügyfeleimet támogassam, ne csak a céljaik megtalálásában, megfogalmazásában, hanem igazi transzformáció, igazi változás elérésében.
Örülök, ha leírja gondolatait, észrevételeit, és megosztja velem az info@delzsenyi-coaching.hu címen.