Amikor a félelemmel kapcsolatos jegyzeteimet írtam, éppen aznap landolt a postaládámban egy levél Louise Haytől. Pontosabban az ő csapatától (nem vagyok azért teljesen naiv), még pontosabban egy, az általuk erre használt programtól, hiszen egy kiterjedt üzleti vállalkozásról van szó. Én legtöbbször elolvasom a tőlük érkező leveleket. Mindig kapok egy jó gondolatot. Összeszedettek és jól komponáltak ezek az írások – ami az ő tapasztalatukkal nem is csoda.
Szóval, ennek az egybeesésnek köszönhetően úgy gondoltam, továbbküldöm ennek a levélnek pár gondolatát, mintegy zárásaként a félelemről írtaknak.
„Susan Jeffers pszichológus és szerző azt mondja: „Minden ember félelmet érez, amikor valami új dologhoz közelít az életében – és mégis oly sokan cselekszenek a félelmeik ellenére – akkor azt mondhatjuk, a probléma nem maga a félelem.”
A szeretet a félelem ellentéte. Minél inkább képesek vagyunk szeretni magunkat, és megbízni magunkban, annál inkább magunkhoz vonzzuk ezeket a képességeket. Hát nem érdekes, mennyire elkezd minden rosszabbra fordulni az életünkben, amikor valóban elkezdünk félni, aggódni, felháborodni vagy nem szeretni magunkat? Ez ugyanúgy működik, mint mikor igazán szeretjük magunkat. Akkor minden elkezd jobbra fordulni. A jelzőlámpa zöldre vált, és rögtön találunk parkolóhelyet. Reggel felkelünk, és a napunk gyönyörűen alakul.
Ha a félelem helyett magunkhoz öleljük a szeretetet, akkor annak a részvétnek és erőnek a részévé válunk, ami szükséges ahhoz, hogy megváltoztassuk a világot.
Szeretnünk kell magunkat, hogy gondját viselhessük saját magunknak. Mindent meg kell tennünk, hogy megerősítsük a szívünket, a testünket és a tudatunkat. A bennünk lévő erőre kell koncentrálnunk, azzal kapcsolatba lépnünk, és azt valóban erősítenünk.”