GONDOLATAINK FELISMERÉSE, 1. rész

 

Azok a fránya gondolatok! Amik csak jönnek, özönölnek és cikáznak a fejünkben. Amikhez olyan kitartóan ragaszkodunk. Amiknek legnagyobb részéhez semmi közünk. És amik oly sok problémát, rossz érzést, fájdalmat és bosszúságot okoznak bennünk.

AMIKOR BELEKAPASZKODUNK A GONDOLATAINKBA

Észrevettem, hogy mindig akkor leszek igazán nyugtalan, ideges, amikor belecsimpaszkodom egy gondolatba, és azt nem engedem el. Rágódok rajta, lenyelem, eggyé válok vele. Ragaszkodom hozzá. És itt nagyon fontos hangsúlyozni, hogy nem fordítva van, nem a gondolat ragaszkodik hozzám! Egyszóval magam leszek a gondolat, a gondolatom. Pedig az csak egy gondolat, ami ahogy jött, úgy mehetett is volna. Csak én marasztaltam, marasztalom még mindig.

De mennyire jó ez? Mennyire van ez a hasznomra? Itt az ideje, hogy feltegyem, feltegyük magunknak a kérdést. Hiszen, ha tesszük, az biztosan jó nekünk, hacsak nem szeretjük magunkat kínozni. Vagy mégis csak szeretjük ezt tenni?

Ezzel kapcsolatos élményem, amikor a munkám miatt többször hajnali géppel utaztam egy-egy megbeszélésre, és reggel 4-kor kellett kelnem, ami belém ültette a gondolatot, hogy nem tudom kialudni magam. Ez a szuggesztióm általában olyan prímán sikerült, hogy ennek köszönhetően egész éjszaka ébren voltam; és biztos, hogy ez alkalommal a szomszédok is hangosabbak voltak, amitől még inkább nem tudtam aludni. Szóval csak azzal foglalkoztam, hogy nem tudok aludni, ahelyett, hogy aludtam volna.

Vajon, miért ragaszkodunk ennyire ezekhez a gondolatokhoz, amik nem hagynak minket nyugodni, megbékélni, lehiggadni?

Már az is nagyon jó, ha észrevesszük, amikor éppen benne vagyunk egy ilyen folyamatban. Hiszen ha észrevesszük, és figyelünk magunkra, akkor már tudunk valamit tenni magunkért. Meg van a lehetőségünk arra, hogy megvizsgáljuk azt a gondolatot, honnan is jön, miből ered, mennyire a mi kreálmányunk, milyen minősítésekkel raktuk tele… És megláthatjuk, hogy a gondolat szolgál-e minket, szükségünk van-e erre a szolgálatra, és valóban most van-e szükségünk rá, vagy esetleg jobb lenne szabadon engednünk azt. Ez történhet teljes elengedéssel vagy a gondolat átminősítésével, átfogalmazásával. Pl. ahelyett, hogy azt mondogatjuk „Nem tudom kialudni magam.” felcserélhető arra, hogy „Minden ágyban töltött perc nyugalmat és pihenést ad nekem, és segít abban, hogy frissen kezdjem a napot.”

Fontos tudni, hogy megszabadulni nem lehet a gondolatainktól. Legalább is én ezt tapasztalom. De az segít, ha elfogadjuk és megvizsgáljuk őket, és ha tudjuk, átkeretezzük.

Mindannyiunkkal sokszor megtörténnek, észrevétlenül rombolva kedvünket, hangulatunkat, hozzáállásunkat és képességeinket. Úgy otthon, akár a munkahelyünkön.