„Nem vagyok (elég) jó. Nem vagyok (elég) okos. Nem vagyok (elég) szép. Nem vagyok (elég) sikeres. Nem vagyok (elég) ügyes. Nekem semmi nem sikerül…”
Hiányszámlálás a munkában:
- Nem kapok elég elismerést. Egy.
- Túl nagy a teljesítménykényszer. Kettő.
- Nincs jó főnököm, nem ért semmihez, szakmailag felkészületlen, csak rajtam élősködik. Három
- A munkatársak nem felkészültek és nem együttműködőek. Négy.
- Nincs tisztaság. Öt.
- Igénytelen környezetben kell dolgoznunk. Hat.
- Kevés a fizetésem. Hét.
- A bónusz idén is elmarad. Nyolc.
- Nem vagyok elég kreatív. Kilenc.
- Nem tudok kellően érvényesülni. Tíz.
- A projektek nem hozzák az elvárt eredményeket. Tizenegy.
Hiányszámlálás otthon, a magánéletünkben, a kapcsolatainkban:
- Kevés idő jut a családomra. Tizenkettő.
- Magamra semmi időm nincs. Tizenhárom.
- A barátnőm sosem ér rá. Tizennégy.
- Nem jó környéken lakom. Tizenöt.
- Túl kicsi lakásban élek. Tizenhat.
- Az autóm már túl öreg. Tizenhét.
- Zajosak a szomszédok. Tizennyolc.
- A zöldséges nem barátságos. Tizenkilenc.
- Már nem vagyok fiatal. Húsz.
- Nem szép a bőröm. Huszonegy.
- Nincs tökéletes alakom. Huszonkettő.
- Őszül a hajam. Huszonhárom.
- A párom nem ért meg. Huszonnégy.
- A férjemmel állandóan vitatkozunk. Huszonöt.
- A társam nem törődik velem. Huszonhat.
- Nem találok megfelelő társat. Huszonhét.
- Mindig mindent egyedül kell megoldanom. Huszonnyolc.
- Az édesapám nem vigyáz kellően magára. Huszonkilenc.
- Már megint esik az eső. Harminc.
- Kibírhatatlan ez a nagy meleg. Harmincegy.
És így tovább.
Ki ne tudna százig is elszámolni?
Ki nem számolgatja, pontosabban sorolgatja, mondogatja magában (vagy néha hangosan) ezeket a hiányokat a végtelenségig?
Ezekkel a gondolatokkal kelünk és fekszünk. Szép gondosan, alaposan és kitartóan számolgatjuk őket.
Mi nem vagyok. Mim nincs. Mi hiányzik belőlem. Mi hiányzik a környezetemből, a körülményeimből. Mi nem jó. Mi nem működik. Mi nem sikerül.
Ez pedig kitűnő eszköz arra, hogy lehúzzuk magunkat, rossz legyen a hangulatunk, enerváltak, fásultak, boldogtalanok legyünk.
A legfontosabb, hogy észrevegyük, mit csinálunk. Legyünk tudatában annak, amikor hiányt számolunk.
Mert csak ebben az esetben leszünk képesek arra, hogy változtassunk – ha egyáltalán változtatni akarunk.
Félreértés ne essék, nem kell mindenáron változtatni. Csak arra figyeljünk, hogy legyünk tudatában annak, milyen döntést hozunk: hiányt számolunk vagy elkezdjük számolni mindazt, amink megvan, ami jó és szép, ami gyönyörködtet és boldoggá tesz.
Hiszen abból is rengeteg van! Csak vegyük észre! Szerezzünk magunknak örömet azzal, hogy észrevesszük és számba vesszük őket. Ezeket ismételgetve és értük hálát adva szinte rögtön megváltozik a közérzetünk, nő az önbecsülésünk és az önbizalmunk. És így képessé válunk arra, hogy a „hiányosságokat” is megoldjuk, illetve sokszor más színben lássuk.
Csak abból tudunk építkezni, amink van. Abból képtelenség, lehetetlen, amink nincs.
Persze azt is megvizsgálhatjuk, ha a hiányok megoldódnának, akkor valóban boldogabbak lennénk-e. Én biztos vagyok benne, hogy nem. Akkor újabb hiányok után néznénk, és azokat számlálgatnánk. Mert erre vagyunk programozva.
A programon azonban lehet változtatni. Akár most.