Azt mondják minden, ami velünk történik. Nehéz és sokszor fájdalmas ezt felismerni, megérteni, vagyis felnőtté válni.
Ügyfelem feltűnően csinos, elegáns és fiatalos középkorú nő volt. De nagyon fáradtnak látszott. Nyúzott és beesett az arca, vonásai megkeményedtek és szikárak lettek.
Hosszan beszélgettünk a jelen helyzetéről, amit leginkább csapdának érzett, amiből nem látott egyáltalán kiutat.
Magas beosztásban, nemzetközi pozícióban, kifejezetten magas jövedelemmel rendelkezett, anyagi problémái nem voltak. Munkájának köszönhetően sokat utazott, korábban külföldön is dolgozott, ami nem csak jó kitekintést biztosított szakmai téren, de sok új élményt is adott számára.
A cégénél állandóak voltak a változások. Főnökök jöttek-mentek, a szervezeti felépítés és ezáltal a felelősségi körök is rendszeresen változtak. A közelmúltban pedig a teljes cégnek új tulajdonosa lett.
Ügyfelem egyre bizonytalanabbul, fásultabban és kiüresedve érezte magát. Minden idejét a munkájának szentelte, magánélete alig volt. Egyedül élt és a baráti köre is szűk volt. Magányosnak érezte magát a munkájában és egyáltalán az egész életében.
Ennek köszönhetően a korábbi szakmai sikerek is elmaradoztak, frissen kinevezett főnökével nem találtak közös hangot, kapcsolatukat inkább egyfajta szakmai rivalizálás jellemezte.
Érezte, hogy ez nem folytatható így tovább. Ő nem akarja így élni az életét.
De nem tudta, mit tegyen. Nehezére esett az is, hogy megtegye az első lépést, és felkeressen engem. Ő ennél zárkózottabb személyiség volt, aki mindig mindent maga old meg. De a fájdalma már gyötörte annyira, hogy lépjen. Még csak próbálkozott, kereste a lehetséges kapaszkodókat.
Beszélgetéseink folyamán mindinkább kirajzolódott előtte mit is szeretne elérni. Egyszerűen azt, hogy jól legyen. Hogy megtalálja a számára megfelelő utat egy harmonikusabb és inspirálóbb élethez, amiben jó munkája, társa és családja is van.
Sokat dolgoztunk az önismereten. Azon, hogy megértse ő maga miben és hogyan felelős azért, ami történik vele. Pl. a főnökével való kapcsolata esetében, ahol a saját elbizonytalanodásaira, alacsony önértékelésére kap tükröt, amit ő a főnöke lekezeléseként, nem megbecsüléseként értékel.
Személyiségének jobb megértése segítette ügyfelemet abban, hogy mind nyitottabbá, empatikusabbá és megértőbbé váljon. Hogy képes legyen megbocsájtani és elengedni vagy még pontosabban megengedni. És nem csak a környezetével szemben, de saját magát illetően is.
Mindez egyre nagyobb nyugalommal és hittel töltötte el, és szép lassan – azokkal az oly sokszor említett – kis lépésekkel elindult új élete felé.