Nem kell megtanulnunk nemet mondani sem!
Hányszor halljuk, olvassuk, hogy tanuljunk meg nemet mondani? Hány fórumon találkozhatunk ezzel és más, hasonlóan jó tanáccsal, amiket, ha megfogadunk, jobbra fordul az életünk?
Én ebben nem hiszek. Különösen azokkal a jó tanácsokkal nem értek egyet, amik azt mondják meg, mit kell vagy kellene tennünk.
A „kellből”, „muszájból” nem születik öröm, felszabadulás, boldogság. Hiszen már a szó önmagában kényszert, feszültséget, ellenállást, diszkomfort érzést okoz. És nem működik.
Mindig azt mondom, az a legfontosabb, hogy ismerjük és értsük magunkat. Képesek legyünk érezni, amit érzünk. Fel tudjuk ismerni, mi hat ránk és hogyan. Majd ezeket figyelembe véve mi hozzuk meg a döntést, hogy miként cselekszünk.
Más szóval, hogy tudatossá váljunk, és tisztában legyünk a döntéseinkkel, azok következményeivel.
Mert mindig döntünk, és mindig mi döntünk saját magunkkal kapcsolatban. Még akkor is, ha a döntésünk az, hogy átadjuk az irányítást (a döntést) valaki másnak.