„Az emberek legfőbb célja – tudatosan vagy nem tudatosan – az, hogy önmaguk legyenek.” – Carl R. Rogers
Az önismeret és önszeretet két varázsszó a számomra. Hiszem, és tényleg nap mint nap tapasztalom, hogy a legnagyobb erőnk abban van, ha szeretjük magunkat. És hogy erre képessé váljunk, először meg kell ismernünk magunkat.
Persze ezt könnyű mondani. Én is sokáig ezt gondoltam. Mert könnyebb volt ezt gondolni… ahelyett, hogy vegyem a bátorságot, magam felé forduljak, ne féljek magamtól, a tetteimtől, az érzelmeimtől, a saját valómtól.
Igen, azt mondom, hogy könnyű, kényelmes és bátortalan dolog bezárva élni. Elrejtőzni a világ és saját magunk elől. Elrejteni a valónkat, és szerepeket játszani, vagy egyszerűen tudomást sem venni dolgokról.
De én azt gondolom, hogy a strucc is megfullad, ha sokáig dugja a homokba a fejét. Ráadásul arra sem ad esélyt, hogy valami jó történjen vele, hiszen nem csak a rossztól, de a jótól is elzárja magát.
Én is nehezen szántam rá magam a változásra. Csak akkor húztam ki a fejemet a homokból, mikor teljesen elfogyott a levegőm. Jó nagy figyelmeztetésekre és fejbevágásokra volt szükségem ahhoz, hogy összeszedjem a bátorságomat.
Persze ma már nagyon örülök neki, hogy ezek a figyelmeztetések jöttek felém. Ezek szorítottak rá arra, hogy elinduljak és megpróbáljak felnőtté válni.
Először csak egy ici-pici lépést. Résnyire nyitottam a szívem kapuját, és azt mondtam, engedem, hogy valami új bejöjjön. Nem ítélkezem, nem döntöm el előre, hogy mi lesz a kimenetel, az eredmény. Csak engedem. Nyitottan, tétlenül, nem akarva és nem túlgondolva.
És sikerült. A folyamatot aztán nem lehetett megállítani. Egyre kíváncsibb, megengedőbb, beengedőbb lettem. A változások vittek és sodortak magukkal. Nem kellett semmit sem erőltetnem, csak hagynom.
Persze ez sok munkát, pontosabban odafigyelést és tudatos jelenlétet igényelt és igényel ma is. Én ezt nevezem nyitottságnak.
A nyitottság nyugalmat és hitet ad, és igen, az önszeretet is elhozza.
Nem csak én szeretem jobban magam, de a körülöttem lévők is jobban szeretnek engem, és én is képes vagyok jobban szeretni őket.
Egyre inkább önmagam lehetek.