TUDATOSAN MINDEN NAP, 7. rész

 

HALOGATÁS

Ismerjük fel, ha hajlamosak vagyunk a halogatásra. Akkor képesek leszünk azon felülkerekedni. A halogatásnak mindig oka van. Legtöbbször valami, ami nem is tudatosul bennünk. Leggyakrabban vagy bizonytalanok vagyunk, vagy valamit el akarunk kerülni, vagy egyszerűen még nem szorít eléggé az idő ahhoz, hogy cselekedjünk.

Én is halogatok, mindenki halogat. Ez sokszor szolgálhat is minket, de csak akkor, ha tudatosan tesszük. Pl. mikor nem válaszolunk azonnal egy panaszos vagy támadó levélre, nem engedjük, hogy az első indulataink befolyásoljanak.

De legtöbbször nem ez a helyzet, és a halogatás inkább kárunkra van. Azért halogatunk, mert az elinduláshoz, az első lépés megtételéhez nincs meg bennünk az energia. Márpedig – ahogy azt Newton óta tudjuk – „egy nyugalomban lévő test nyugalomban marad (hacsak nem hat rá egy másik erő), míg egy mozgásban lévő mozgásban marad”.

A motiváció nem előzi meg a cselekvést, épp fordítva, általában először elkezdünk valamit csinálni, és közben fellelkesülünk, és megtaláljuk a motivációnkat az adott dologban.

A sok halogatásban legtöbbször elveszik az önbecsülés, ez pedig továbbgyűrűzik, és jön a tehetetlenség, bénultság, gyengeség és hasznavehetetlenség érzése. Ne jussunk el idáig!

Egy csomó jele lehet annak, hogy halogatunk, ha ezeket észrevesszük, mindjárt sikerül tudatosítani, és akkor már tudunk magunknak segíteni. Ilyen pl. mikor nagyon elfoglaltak vagyunk (pontosabban csak azt hisszük, hogy azok vagyunk, és kitűnően játsszuk is ezt a szerepet), vagy amikor alacsony az önértékelésünk (azt gondoljuk, nem vagyunk elég jók, alkalmasak a feladatra), vagy előjön bennünk a makacsság, a büszkeség (azt mondogatjuk, hogy nekünk aztán senki ne mondja meg, hogy mit tegyünk), vagy stresszesek és fáradtak leszünk (azt érezvén, hogy áldozatok vagyunk, és rendkívül nehéz a helyzetünk)…

Ha felismerjük a halogatásunkat, és azt is megvizsgáljuk, mi okozza, könnyen találunk kiutat. Ebben mások segítségét is kérhetjük, akik a szó pozitív értelmében elszámoltatnak. A legfontosabbnak én az őszinteséget tartom, hogy merjünk és tiszteljük meg magunkat azzal, hogy őszinték vagyunk saját magunkkal, az önámítás helyett.