GONDOLATAINK FELISMERÉSE, 3. rész
AMIKOR NEM A MAGUNK DOLGÁVAL FOGLALKOZUNK
A negatív gondolataink jó része onnan származik, hogy nem a magunk feladatával foglalkozunk, hanem belemászunk másokéba, és abban élünk. Ez két szempontból sem hasznos – és egyik fél számára sem az. Egyrészt ilyenkor nem a saját feladatunkkal foglalkozunk, nem a saját életünket éljük, és még csodálkozunk is azon, hogy vajon miért is nem működik a saját életünk. Másrészt ilyenkor beleavatkozunk a másik életébe, holott ott nincs helyünk, nincs dolgunk, ott nem hasznosulhatunk.
Ezt a hibát én is sokszor elkövettem. Illetve elkövetem még most is, csak szerencsére most már felismerem, hogy mit csinálok. A másik fél nem kért minket, hogy igazgassuk az életét, és kitaláljuk, elgondoljuk, megoldjuk, megjavítsuk azt helyette. Vegyük észre, hogy ez a mi akaratunk. Mi próbálunk dönteni a másik helyett. Megfosztva őt az önállóságától és nem utolsó sorban a felelősségétől. Ami feszültséget okoz mindkét félben.
Mindannyian magunk felelünk a saját életünkért. És egyedül magunk. Ne akarjuk átadni másnak az irányítást, a felelősséget. Illetve fordítva se tegyünk, és próbáljuk meg átvenni azt. Ez nem azt jelenti, hogy szeretnünk kell a helyzetet, de fogadjuk el, hogy az nem a mi életünk. Persze sokszor nehéz felismernünk, hogy nem a magunk életét éljük. Már csak azért is, hiszen az esetek nagy többségében puszta jó szándék vezet bennünket. Biztos vagyok benne, hogy ez sokak számára ismerős a munkahelyen is. Az én számomra mindenképpen. Hányszor, de hányszor avatkoztam bele mások dolgába, és észre se vettem, hogy azt teszem!