GONDOLATAINK FELISMERÉSE, 4. rész

 

AMIKOR SAJÁT MAGUNKAT OSTOROZZUK

Sokat szidjuk magunkat. Ha valamit elrontunk, vagy nem úgy sikerül, ahogy terveztük, akkor rögtön belekezdünk: „Jaj, de ügyetlen, béna, szerencsétlen, kövér, buta, kétbalkezes… vagyok!” Ez bizony az egyik legkártékonyabb szokásunk. És állandóan mondogatjuk magunknak. Mintha be lenne építve egy lemez a fejünkbe, ami állandó lejátszásra állítva, mindig ugyanazt ismétli. És mi nem unjuk meg.

Ügyfelekkel sokszor vesszük számba a tulajdonságaikat. Még nem találkoztam senkivel, akinek ne ment volna gyorsabban és könnyebben összeszedni olyan tulajdonságokat, amiket nem szeret magában. Nem is csoda, hiszen a lemezzel a fejében, ezeket a tulajdonságait tudatosítja nap mint nap.

Törekedjünk rá, hogy észrevegyük, amit teszünk. Ha észrevesszük, máris megállítjuk az automatizmust, és lehetőségünk van arra, hogy abbahagyjuk magunk szidását, megbélyegzését, vagy esetleg még ki is cseréljük azokat pozitív jelzőkre.

 

Kérdéssor

Ezeket a kérdéseket Byron Katie: The Work című munkája alapján készítettem, és amit az egyik leghatásosabb gyakorlatsornak tartok.

  1. Ki az a személy, aki elkeserít, mérgesít, esetleg idegesít minket? Miért? Mi az, amit nem kedvelünk ebben a személyben? Minél egyértelműbben és keményebben fogalmazzuk meg válaszainkat! „Nem szeretem/ haragszom rá/ idegesít/ utálom … XY-t (nevezze meg, kiről van szó), mert ….”
  2. Hogyan akarjuk megváltoztatni ezt a helyzetet? Mit akarunk, hogy a másik fél tegyen? „Azt akarom, hogy XY ….”
  3. Milyennek kellene, vagy nem kellene lennie a szóban forgó személynek? Milyen tanácsunk van a számára? „XY-nak kellene/ nem kellene ….”
  4. Mit kellene tennie, hogy boldogok legyenünk? „Arra van szükségem, hogy XY ….”
  5. Mit gondolunk az illetőről? Írjunk le mindent listaszerűen! „XY ….”
  6. Mi az, amit nem akarunk ezzel a személlyel többet átélni? „Soha többet nem akarom, hogy ….”

 

Ezután minden válaszunkat vizsgáljuk meg az alábbiak szerint! Válaszoljuk meg a kérdéseket, illetve végezzük el az átfordításokat.

  1. „Ez igaz?”

Mikor feltesszük ezt a kérdést, mindig várjunk egy kicsit a válasszal. Ne akarjunk rögtön válaszolni. Byron Katie: A Munka lényege, hogy lényünk legmélyéről jöjjön a válasz, az igazság. Fontos, hogy a saját válaszainkat halljuk meg végre, és ne másokét, vagy, amit tanítottak nekünk. Engedjük, hogy megtapasztaljunk. A valóság az, ami van, ami éppen történik. Nem merül fel, hogy mi „kellene” vagy „nem kellene”. Így vagyunk képesek annak látni a világot, ami, és így tudunk tiszta fejjel, elfogulatlanul cselekedni.

  1. „Egészen biztosan tudhatjuk, hogy ez igaz?”

Ha az első kérdésre igennel feleltünk, tegyük fel magunknak ezt a kérdést. Sokszor tűnik úgy, hogy az állításunk igaz, hiszen a gondolataink olyan hiedelmeken alapulnak, melyek feltétel nélkül elfogadtunk és régóta velünk vannak.

Ha a válaszunk igen, rendben van. Ebben az esetben is érdemes továbblépni a következő kérdésre.

  1. „Hogyan reagálunk, illetve mi történik, ha elhisszük ezt a gondolatot?”

Ez a kérdés megnyit minket. Engedjük, hogy feljöjjenek a belső okok és okozatok. Hogy képesek legyünk meglátni, hogy egy elhitt, benyelt gondolat következményeként mindig megjelenik egy érzés, ami kellemetlen, esetleg félelmetes.

  1. „Ki lennénk enélkül a gondolat nélkül?”

Képzeljük el, hogy együtt vagyunk az érintett személlyel, és ő pontosan azt csinálja, amit szerintünk nem kellene, amit mi nem akarunk. Majd képzeljük el, hogy ki lennénk, ha nem tudnánk ezt a gondolatot gondolni. Miben lenne más az életünk ugyanebben a helyzetben enélkül a gondolat nélkül? Mit érzünk ugyanabban a helyzetben enélkül a történet nélkül? Mit választunk – a helyzetet a történettel vagy anélkül? Melyik tölt el minket nagyobb nyugalommal, békességgel?

  1. Fordítsuk meg a gondolatot!
  • Írjuk át az állításunkat. Először úgy, mintha rólunk írták volna, vagyis mindenhova helyettesítsük be a saját nevünket, ahol most a másik személyé áll. Pl. „XY nem figyel rám.” → „Én nem figyelek XY-ra.” vagy „Én nem figyelek magamra.”
  • Majd fordítsuk az állítást az ellenkezőjére az eredeti személlyel. Pl. „XY nem figyel rám.” → „XY figyel rám.”
  • A 6. kérdés átfordítása: Cseréljük ki a „Soha többé nem akarom, hogy …” mondatot, arra, hogy „Készen állok arra, hogy…” vagy „Örülök neki, ha …”

Keressünk minden átfordításra 3 példát, amik annak igazságát támasztják alá. Ez megmutatja, hogy valójában mi választunk a gondolataink között.

Az átfordítások azért is fontosak, mert amíg úgy gondoljuk, hogy a problémáról másvalaki vagy valami tehet addig nem tudunk, és nem fogunk semmit tenni, hanem megmaradunk az áldozat szerepében. Az átfordításokkal nyitottságot, kreativitást és rugalmasságot teremthetünk. Az ellenállás meglágyul, lehetővé téve a felengedést és megkönnyebbülést.