TUDATOSAN MINDEN NAP, 4. rész
MEGBOCSÁJTÁS
Fontos a megbocsájtás. Törekedjünk rá! Bocsássunk meg magunknak és másoknak is, hogy ne béklyózannak olyan gondolatok, amik a múlthoz kötnek, és általunk meghozott ítéletekből táplálkoznak. Ha meg tudunk bocsájtani, az fel- és megszabadít, így könnyeddé, szabaddá és önállóvá válunk.
A megbocsájtás nem azt jelenti, hogy elfogadunk vagy támogatunk valamit, amivel nem értünk egyet, ami ellenkezik az értékrendünkkel. A megbocsájtás számomra azt jelenti, hogy megértjük, nem tudunk a múlt eseményein változtatni, hogy csak azzal tudunk bármit is kezdeni, ami itt és most van. Illetve annak felismerése, hogy mi a mi dolgunk, és mi az, ami valaki más dolga, ami nekünk nem feladatunk. Például, hogy másokat megváltoztassunk. Nem is tudunk másokat megváltoztatni, épp úgy, ahogy mások sem tudnak minket megváltoztatni. Persze esetleg hatással lehetnek ránk, de az a mi döntésünk, hogy mit teszünk, hogyan viselkedünk.
Az igazi megbocsájtás nem a másikról szól. Nem magáról a sértésről, a bántásról, vagy bármilyen elégtételről, bárkinek az igazságáról. Csakis rólunk. Hogy elengedjük a sértettségünket, a haragunkat és keserűségünket. Így válunk szabaddá.