AKIVÉ VÁLHATUNK, 1. rész
Ahhoz, hogy a vágyott élményeket, a vágyott környezetet megteremtsük, szükséges, hogy fejlődjünk, kiteljesedjünk, és azzá az emberré váljunk, akivé szeretnénk. Ennek területeit is érdemes körüljárni, és megnézni, kik is vagyunk, mit csinálunk. Mit teszünk és mit tehetünk azért, hogy céljainkat elérjük?
Itt is – mint mindenhol – a holisztikus szemlélettel közelítek, hiszen mindannyian test, lélek és szellem egysége vagyunk.
TESTI EGÉSZSÉGÜNK
Hogyan tápláljuk a testünket ételekkel, és tartjuk karban mozgással, sportolással? Hogyan tartjuk magunkat tisztán, frissen és egészségesen? Hogyan öltözködünk? És ami talán a legfontosabb, hogy milyen gondolatokat és érzelmeket ápolunk és táplálunk a testünkkel kapcsolatban? Amilyennek gondoljuk magunkat, olyanok is vagyunk.
Nemrég olvastam, hogy a legutóbbi felmérések szerint a magyarok Európa egyik legelhízottabb nemzete. Nem eszünk egészségesen, és nem fordítunk elég figyelmet a testmozgásra sem. Persze ebben is inkább a külső tényezőket hibáztatjuk, mint az időt és a pénzt, és nem akarunk őszintén magunkba nézni, hogy mi mit tehetünk a testi egészségünkért – azon körülmények és lehetőségek között, amiben vagyunk. Mert biztos, hogy tehetünk valamit. Például, hogy a 2-3 nagy étkezés helyett többször eszünk keveset. Hogy nem fogyasztunk annyi cukrot, hogy a lift helyett gyalog megyünk fel az emeletre, hogy legalább egy minimális rendszerességet viszünk az étkezési és testedzési szokásainkba.
És a fokozatosság is fontos. Ez segít abban, hogy szép lassan bele tudjunk rázódni az új szokásainkba. Ne érjen minket sokk, ne riadjunk el, mert hirtelen nagy megterhelésnek tesszük ki magunkat. Ne essünk túlzásokba! A szélsőséges vagy drasztikus megoldások hozhatnak gyors eredményt, de ezek felszínesek és átmenetiek. Ezekkel csak feszültséget teremtünk magunkban, amivel tovább növeljük az ellenállásunkat. Nem válik magunkévá a gondolat, a tett, az elköteleződés.
Az étkezésben ne vonjunk meg magunktól mindent, amit szeretünk. Csak törekedjünk a mértékletességre, mindamellett, hogy a változatosságra is odafigyelünk. Szeressük magunkat, mikor szükségét érezzük, hát kényeztessük is magunkat. Az evéssel kapcsolatos folyamatos lelkiismeret furdalás ugyanolyan stresszes állapot, mint mikor szélsőségesen megvonunk magunktól mindent. Meggyőződésem, hogy így csak még inkább jönnek ránk a kilók.
A testmozgást illetően is ízlések és pofonok. Van, aki edzőterembe vagy valamilyen fitnesz klubba szeret járni, mert ösztönző számára, hogy másokkal együtt edzhet. Számomra ez inkább zavaró, én jobban szeretek otthon tornászni, eljárni kocogni, mert fontos számomra, hogy tényleg a mozgásra, magamra tudjak koncentrálni. És ráadásul így nem kell plusz időt szánnom közlekedésre, teljesen kötetlenül, a saját időbeosztásomnak megfelelően mozoghatok, és még csak egyetlen fillérembe sem kerül a dolog.
Mint mindent, ezt is csak el kell kezdeni. Kifogások mindig lesznek. Ne felejtsük, hogy evés közben jön meg az étvágy! Az nem úgy van, hogy egyszer csak motiváltakká válunk, és utána elkezdünk csinálni valamit. Épp fordítva. Elkezdünk csinálni valamit, és közben jön a motiváció. A motiváció nem előzi meg a cselekvést. Előbb van a cselekvés, majd abban felfedezzük, megtaláljuk a motivációnkat.
Ami sokunkat akadályoz még abban, hogy elkezdjünk cselekedni, az, hogy mit hiszünk magunkról, mit gondolunk az „adottságainkról”, amiken ugye – meggyőződésünk szerint – nem tudunk változtatni, ezért bele sem vágunk. Ne feledjük, hogy amit hiszünk, az a valóságunkká is válik! Ismerjük fel, ismerjük meg a testünkkel kapcsolatos gondolatainkat és érzelmeinket. Miből erednek ezek a gondolatok? Mi alapján tartjuk magunkat szépnek és egészségesnek, vagy épp ellenkezőleg csúnyának és betegnek. Ne a bevett ideálok után menjünk, mindannyian egyedi és csodálatos lények vagyunk.