AKIVÉ VÁLHATUNK, 2. rész
LELKI ÉLETÜNK
Spiritualitás. Hú, nehéz téma, ugye. Amihez általában szélsőségesen állunk hozzá. Vagy nagyon szeretjük, vagy elutasítjuk. Ezért is hoztam ide, ennek a fejezetnek közepére, mert nem akarom, hogy valaki kihagyja, mint valamit a fejezet végén, amit már úgysem szükséges vagy érdemes elolvasni. Ebből is rögtön kiderül, én magam fontosnak tartom a spiritualitást, még ha korábban határozottan elutasítottam azt, arra hivatkozva, hogy mennyire racionális ember vagyok, aki két lábbal áll a földön, és akinek nincs szüksége ilyen dolgokra és megközelítésekre, főleg, hogy egyáltalán nem is érti azokat. Nem is könnyű érteni, mert a racionális elménk irányít, és rögtön azt mondja, hogy ami nem kézzel fogható az nem is létezik. Pedig a gondolatot vagy az érzelmeket sem lehet megérinteni vagy megfogni, holott tudjuk, hogy léteznek.
Amellett, hogy érteni és értelmezni akarjuk, az is eltávolít minket a spiritualitástól, hogy sokban kötődik a valláshoz, és sok, mélyen gyökerező tévhit kapcsolódik hozzá, ami megosztó, extrém, szélsőséges nézetekhez vezethet. Nehéz megtalálni az utat, hogyan tudjunk szabadon, ezeket a korlátozásokat levetkőzve egy olyan lelkiséget ápolni, ami toleráns, befogadó, és önmagunk legjobb mivoltát támogatja.
A spiritualitásunk nem velünk született, nekünk magunknak kell rátalálnunk és felfedeznünk magunkban. Mi magunk tudjuk megalkotni a saját lelkiségünket. Nem szükséges, hogy szabályok és dogmák mentén haladjunk, nem kell, hogy másokat kövessünk. Mi dönthetjük el, hogy milyen mélyre akarunk menni, és valami számunkra újat felfedezni. Teljesen szabadok vagyunk addig, amíg nem bántunk másokat, és nem uszítunk mások gyűlöletére.
Olyan környezetben élünk, ahol voltaképpen minden mérésekről, mértékegységekről és eredményekről szól, figyelmen kívül hagyva az ember és a teljesítmény nem racionális oldalát. Leértékeljük az érzelmi és hangulati tényezők jelentőségét, például abban, hogy milyen nagymértékben befolyásolja teljesítményünket a munkahelyi jelenlétünk és közérzetünk. A lelkesedésünk meghatározza szakmai innovativitásunkat, kreativitásunkat, vagy hogy inkább csak az előírásoknak megfelelően, az óránkat állandóan csekkolva dolgozunk.
Számomra a spiritualitás a hitemet szolgálja. Ez a hit nem vallásos a szó klasszikus értelmében. Amit erősen hiszek, hogy mindannyian egy nagy rendszer részei vagyunk, ahogy én magam, úgy minden és mindenki más is. Ezért is alapvető számomra, hogy tiszteljük egymást, hogy vigyázzuk közös értékeinket, és ebben együttműködjünk egymással.
Nézzük meg, mit is jelent számunkra a spiritualitás, milyen elképzelések élnek bennünk ezzel kapcsolatban. Mint mindig, itt is érdemes őszintén megvizsgálni, megkérdőjelezni hitrendszerünket, nézeteinket, hogy nyitottá tudjunk válni az új gondolatokra, melyek hasznosak lehetnek számunkra, és támogatni tudnak abban, hogy magunkká váljunk.
Legyünk bátrak és érdeklődőek. Hallgassunk a megérzéseinkre, kövessük azokat és élvezzük a spiritualitásunk ajándékait.
A lelki életünk és egészségünk ugyanúgy hozzá tartozik, hozzájárul a teljességünkhöz a testi és a szellemi részünket kiegészítve, azokkal szoros összhangban működve és egymásra hatva.