AMIT ADHATUNK, 2. rész
MIT ADUNK
Bill Clinton: Giving c. könyvében az adás 6 formájáról ír. Szerinte adhatunk (1) az időnkből, például önkéntes munkával, (2) tárgyainkból, például mikor felajánljuk régebbi, de még jó állapotban lévő ruháinkat vagy gyerekjátékainkat szegényeknek, (3) képességeinkből, például mentorállással, (4) jó ötleteket, például lakberendezéssel kapcsolatban, (5) a kibékülés vagy egy új kezdet lehetőségét, vagy olyan (6) ajándékot, ami arra tanít és kötelez, hogy folytassuk az adás folyamatát.
Én azt gondolom, hogy minden, amit a munkánkkal és kreativitásunkkal alkotunk, létrehozunk, akikkel és akikért dolgozunk, az adásról szól.
Mit ad a környezetének, mit képvisel a munkahelyünk, a cég, ahol dolgozunk? Mennyire tudunk ezzel azonosulni, mennyire ösztönző ez a számunkra? Jelen vannak-e humánus értékek, vagy csak a profit számít? Jól érezzük-e magunkat a munkahelyünkön? Élvezzük-e azt, amit csinálunk, és hozzá tudunk-e járulni a világunk fejlődéséhez? Elégedettek vagyunk-e a munkahelyi környezetünkkel és a jövedelmünkkel?
Én 13 évet dolgoztam egy olyan cégnél, amelyiknek nem tudtam egyetérteni a cégkultúrájával, azzal, ahogyan a munkatársaival bánik. Ez megmutatkozott abban, hogy milyen környezetben kellett dolgozni, vagy hogy milyen fizetéseket és más ösztönzőket (nem) ajánlottunk a munkatársaknak, hogyan (nem) ismertük el a munkájukat. Sokáig kellő motivációt találtam a fizetésemben és a szakmai kihívásokban, de ezek idővel elmúltak, eltörpültek a morális, emberi dolgok, pontosabban hiányosságok mellett. Sokat harcoltam cégen belül a változásért, de csak kisebb eredményekkel. Megszenvedtem ezt az időszakot, ugyanakkor nagyon sokat tanultam belőle. Ennek is köszönhető, hogy coach munkámat határozottan felvázolt szakmai értékek, morális és etikai normák mentén építem, vannak dolgok, amikben nem kötök kompromisszumot (pl. hogy milyen szakmai szervezethez csatlakozom, mely kollégákkal működöm együtt, milyen ügyfelekkel dolgozom). Ez lassabb szakmai haladást eredményez, de így egy valóban integrált, saját magam és partnereim számára is hiteles és érthető szakember vagyok.
Kreativitásunkat a munkahelyünkön kívül, a magánéletünkben, személyes környezetünkben is használjuk. Ezzel is adunk, de csak, ha valóban használjuk azt. Kreativitásunk forrása az ihlet, ami cselekvést igényel. Itt se hallgassunk a már oly sokszor emlegetett kifogásainkra. Ne bíráljuk, ne kritizáljuk magunkat, csak kövessük az inspirációnkat. Az inspirációnk mindig ott van velünk, csak legyünk elérhetők a számára. Amikor hallgatunk az inspirációnkra, és alkotunk, az új gondolatokat hoz nekünk a munkánkba is.
Gondolkozzunk el, milyen kreatív elfoglaltságokkal szeretnénk foglalkozni. Amiket már régóta szeretnénk megtanulni, elsajátítani. Esetleg a főzés, az éneklés, a festés, a szoftver fejlesztés, a költészet, a lakberendezés, a kertészkedés vonz minket? Ezzel a személyes érdeklődésünkkel kapcsolatos elfoglaltságunkkal hogyan adunk a környezetünknek, hogyan tesszük azt jobbá, teljesebbé?