SOKFÉLÉK VAGYUNK, 2. rész
Egy számunkra jóként értékelt tulajdonságunk ellentéte biztos, hogy szintén a sajátunk, csak sokszor elnyomjuk és elutasítjuk azt, nem akarunk róla tudomást venni. Hiszen az a mi megítélésünk szerint „rossz”. Vakfoltjaink felismerésében sok helyről kaphatunk és kapunk is segítséget. Nagyon jó tükröt tartanak nekünk például azok a dolgok, amik másokban irritálnak minket. Biztosra vehetjük, hogy ezek a saját személyiségünknek is részei. Emellett gyakran megtörténik az is, hogy azokat a tulajdonságainkat, amikről megtanultuk, hogy elfogadhatatlanok és rosszak, kivetítjük másokra. Ha valakire haragszunk, ha valaki feldühít bennünket, vagy olyan tulajdonsággal rendelkezik, amit ki nem állhatunk, álljunk meg egy pillanatra, és nézzük meg (de őszintén!), hogy vajon az a tulajdonság megvan-e bennünk, és mikor jelentkezik, vagy mikor használjuk azt.
Hogy az általunk „rossznak” bélyegzett tulajdonágainkat kívül tartsuk magunkon, az bizony nagy és állandó erőfeszítést igényel. A felismeréssel és elfogadással sok, fölöslegesen lekötött energiát szabadíthatunk fel. Persze a vakfoltjaink fel- és elismerése senkinek nem megy könnyen, sok negatív érzéssel, feszültséggel, szorongással és elbizonytalanodással jár, amikkel meg kell küzdenünk.
Sokat segíthet nekünk ebben a munkában, ha felismerjük, hogy nincs „jó” és „rossz” tulajdonság. Ezeket a címkéket mi adjuk, mi bélyegezzük meg én-részeinket, holott helyzettől függően mindkét oldal szolgál minket. Nem minősül hasznosabbnak az úgynevezett pozitív oldal, az úgynevezett negatív oldalhoz képest. Ha nem ártunk másoknak, akkor minden tulajdonság jó és adott esetben szükséges vagy hasznos.
Konfliktusaink legtöbbször abból származnak, hogy saját belső ellentéteinket vetítjük ki másokra. Nézzünk magunkba, ismerjük meg magunkat. És így jobban értjük majd a saját világunkat, és jobban el is igazodunk benne.
Mindig az a legizgalmasabb, amikor önmagunkról derül ki valami, amikor magunkról tudunk meg, magunkban fedezünk fel valami újat.
Kérdéssor
- Gyűjtsük össze 10 leginkább szeretett, „jónak” ítélt tulajdonságunkat, majd határozzuk meg ezek ellentétpárját!
- Gondolkozzunk el azon, hogy a szeretett tulajdonságaink ellentétpárjai mennyire részei a személyiségünknek? Mindegyik ellentétpárra hozzunk legalább egy példát, amikor az a tulajdonságunk megjelent, előtérbe került és hasznáunkra volt!
- Válasszuk ki a felsorolásából az egyik szeretett tulajdonságunkat, azaz erősségünket, majd határozzuk meg, hogy milyen tulajdonság jelenti ennek az erősségének az eltúlzását, ennek az erősségnek az ellentétét, és ennek az ellentétnek az eltúlzását!
- Nézzük meg az így megfogalmazott 4 tulajdonság jelentését (Van der Meer modell), és gondolkozzunk el azokon! Milyen új felismeréseket ad ez a gyakorlat?
-
- Erősségünk a tehetségünk, valamilyen adottságunk. Mi a jó ebben a tulajdonságunkban?
- Az erősségünk eltúlzása legtöbbször egy olyan tulajdonság, ami másokat irritálhat, bosszanthat bennünk. Hogyan szoktunk, hogyan eshetünk túlzásba?
- Az erősségünk átfordítása, ellentétpárja az, amit másoktól tanulhatunk, azaz a fejlődésünk egy lehetséges iránya. Mit csinálnak példaképeink, mit tanulhatunk tőlük?
- A fenti ellentétes tulajdonságnak az eltúlzása egy olyan tulajdonság, ami minket leginkább zavar másokban. Egy kedvenc projekciónk, amit szívesen kivetítünk társainkra. Mi az, ami leginkább irritál másokban?
