FIGYELJÜNK MAGUNKRA ANNAK TELJESSÉGÉBEN, 1. rész
A holisztikus szemlélet az egyik mániám. Hogy mindent, magamat, az embereket, a dolgokat a maguk teljességében próbáljam szemlélni, megközelíteni, megérteni.
Ez így volt és van a munkámban is. Ami akkor tudatosult bennem igazán, mikor megkértem az egyik korábbi munkatársamat, hogy adjon nekem visszajelzést a velem végzett munkáról, és ő – többek között – ezt mondta: „…Kedvenc kifejezése a “helicopter view” volt. Az, hogy ne csak úgy durr bele essünk neki a feladatok, problémák megoldásának, hanem egy ideig próbáljuk meg távolról, egészében, összefüggéseiben megérteni, átlátni a dolgokat…”. Ezt a megközelítést továbbra is vallom.
És ez így van a magánéletemben is, amit jól jellemez az Édesapám egyik születésnapja, amire egy kis performanszot adtam ajándékba. Ebben 2 barátommal az Édesapám 3 angyalát keltettük életre, akik a testére, a szellemére és a lelkére vigyáznak. Az egyik legszebb ajándék volt, amit valaha adtam.
Holo- görög eredetű, tudományos értelemben használt szó‑előtag. Jelentése teljes, egész. A holism magyarul egészlegességként fordítható.
Bölcs és régi mondás, hogy az egész mindig több mint a részei összessége.
Könnyen figyelmen kívül hagyjuk a holisztikus szemléletet, azt, hogy elméből, lélekből és testből állunk, melyek együttesen alakítják viselkedésünket, sőt, egész életünket. Pedig fontos, hogy magunkat is az egészlegességünkben szemléljük, egyszerre tekintve a testünket, a gondolkodásunkat és az érzéseinket, valamint a környezetet, amiben vagyunk, létezünk.
Figyeljünk a testünkre, azaz a fizikai érzeteinkre, a lelkünkre, azaz a felmerülő érzelmeinkre és az elménkre, vagyis a hiedelmeinkre, gondolatainkra és annak kifejezéseként a beszédünkre. Ezek egymástól nem elkülönülten léteznek és működnek, hanem egymással összekapcsolódnak, kölcsönhatásban vannak.