VÁLTOZNI MÁRPEDIG LEHET, 1. rész
“Az a hiedelem, hogy az ember nem több a genetikájánál, az egyik legkártékonyabb téves elképzelése modern kultúránknak – alattomosan azt sugalmazza, hogy minden ember a képességek kész és rögzített készletével jön világra, és hogy az ember és agya nem változhat.” – Shawn Achor
Hányszor és hányan mondogatjuk nap, mint nap, hogy “én már öreg vagyok”, “a nők nem jók a reáltudományokban”, „én már csak egy ilyen fura/ különleges/ nehéz/ problémás ember vagyok”, “te egy született festő/ vezető/ kreatív/ vesztes vagy”.
Sokan gondolják azt, hogy az ember nem tud változni. Amilyen tulajdonságokkal, adottságokkal születtünk, azok egész életünkben állandóak, és nem tudunk kilépni a saját kereteinkből.
Én is sokáig nem hittem abban, hogy meg tudok változni, és nem is éreztem igényét a változásnak. Akikről hallottam ilyen jellegű történeteket, azokat nem hittem el, megjátszásnak, egy felvett szerepnek tartottam. Pedig épp ellenkezőleg. Ezek az emberek tudtak hitelesebbé, integráltabb személyiséggé válni.
Nem a jó vagy jobb emberré válás a cél. Hanem az, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Önazonossá váljunk. Saját magunk lehessünk. Carl R: Rogers azt mondja: „Az emberek legfőbb célja – tudatosan vagy nem tudatosan – az, hogy önmaguk legyenek.”
Mindannyian vágyunk arra, hogy ne egy mások által meghatározott, irányított életet éljünk, hanem azt, ami a miénk, ami nekünk jó és fontos.
Gondoljunk arra, amit a Dalai Láma mondott 1970-ben, miszerint az agy szerkezetét pusztán a gondolat erejével meg lehet változtatni. Ez egy jó fogódzó lehet abban, hogy elinduljunk és képesek legyünk változni. Ezt erősíti és viszi tovább Arnold Beisser gondolata: „A változás nem akkor jön létre, amikor valaki valamivé akar válni, hanem akkor, amikor valaki azzá válik, ami.”