AMIRE VÁGYUNK, 2. rész

 

Tanulmányok is alátámasztják, de azt hiszem, mindannyian tudjuk jól, hogy boldogságunkat legerősebben az befolyásolja, milyen a kapcsolataink minősége és erőssége. Ebbe beletartozik a szerelmi életünk és a barátságaink is.

Nem is olyan rég olvastam egy érdekes cikket ezzel kapcsolatban, ami olyan helyeket mutatott be, ahol az emberek a legtovább élnek. Ez az írás is kiemelte az erős társadalmi kötelékek, aktív közösségi és családi élet fontosságát, mint az egyik legmeghatározóbb tényezőt az életünk minőségére.

A szerelem. Dalok, regények, versek, képek és szobrok, zenék születnek szerelmi élmények vagy csalódások hatására. Mikor szerelmesek vagyunk, eufórikus állapotba kerülünk, megváltozik a valóságunk, sokszor még a személyiségünk is átalakul, más embernek érezzük magunkat. A szerelem oly sok lehetőséget ad nekünk a boldogságra. Mégis a környezetünk, annak elvárásaiból, szabályrendszeréből adódóan befolyásol minket abban mi a helyes, milyen a nekünk való szerelem. Milyen ember illik hozzánk, társadalmilag, kulturálisan, életünk mely szakaszában kell megtalálnunk a társunkat és megállapodnunk, és ehhez hasonlók.

Én nagyon sokáig voltam egyedül, rövidebb-hosszabb kapcsolatokkal, nagy fellángolásokkal, de igazi szerelem nélkül. Szégyelltem, hiányosságomnak éreztem, hiszen egy 30-40 éves nőnek már meg kellene állapodnia, és nem továbbra is az „igazit” keresnie. Ma már megértettem, és örülök annak, hogy volt bátorságom nemet mondani, és felismerni, hogy miben nem érzem jól magam. Mert korábban csak ezt ismertem fel, hogy mit nem akarok. Azt nem, hogy mit igen. Kétségbeesett voltam, az önismeret és önbizalom hiányában nem tudtam megfogalmazni, valójában mire is vágyom, és félreértelmezve a nyitottságot, olyan kapcsolatokba is belementem – az „adnunk kell neki (mármint a kapcsolatnak) egy esélyt” gondolatával -, amik nem is lehettek tartósak. És amikor ez megváltozott, amikor tisztán megfogalmaztam magamnak, hogy mit is szeretnék, meg is találtam a társamat. És ez tényleg ennyire egyszerű.

Tévedés azt hinnünk, hogy a szerelem, a szeretet kívülről jön, és a szerelmet megfeleltetjük annak, hogy valaki szeret minket, és mi viszont szeretünk. A szeretet legfontosabb formája a saját magunk szeretete. Hogy jól érezzük magunkat magunkkal, és megbecsüljük magunkat. Érdemes megnézni, képesek vagyunk-e egyedül, magunkkal lenni, és ezt boldogan megélni, hogyan kényeztetjük magunkat, hogyan gondoskodunk a szükségleteinkről, hogyan dicsérjük magunkat, hálásak vagyunk-e azért, hogy magunkkal lehetünk. Mit jelent számunkra a szerelem, a szeretet, hogyan adunk és hogyan fogadunk el szeretetet, képesek vagyunk-e a szeretetre? Hisz hogyan várhatjuk el, hogy valaki szeressen minket, ha mi magunk nem vagyunk erre képesek?

Ezután fogalmazzuk meg, írjuk le, hogy valójában kire, milyen társra, milyen kapcsolatra vágyunk. Ebben sok segítséget adhatnak a fejezethez tartozó munkalap kérdései. De ne szorítkozzunk ezekre a kérdésekre. Írjunk le mindent, ami bennünk van, ami számunkra fontos. A legapróbb, néha már bolondságnak tűnő részletekre is figyeljünk. Legyünk őszinték, hiszen ezt magunknak csináljuk. Amit én még itt lényegesnek érzek, hogy csupa pozitív állítást fogalmazzunk meg, ahelyett, hogy arra koncentrálnánk, mit nem akarunk a társunkban, a leendő kapcsolatunkban. Gondoljunk arra az igazságra, hogy azt vonzzuk magunkhoz, amit tudat alatt igaznak hiszünk.

Ugyanez igaz a baráti kapcsolatainkra is. Mondjuk is, hogy barátjáról ismerszik meg az ember. És ebben nagy igazság van. A hozzánk legközelebb álló pár ember megmutatja, kik is vagyunk valójában. Nézzük meg, kik és milyenek ezek az emberek? Mennyire egészségesek, kölcsönösek, támogatóak és ösztönzőek ezek a kapcsolataink? Vagy esetleg vannak a barátaink között olyanok, akik inkább kihasználnak, visszatartanak bennünket, esetleg irigyek és féltékenyek ránk?

Általános az a hit, hogy a barátságok örökké tartanak, hogy nekünk életünk végéig együtt kell maradnunk ugyanazokkal az emberekkel. Pedig a barátságok ideje ugyanúgy lejárhat. Ezzel nem akarok senkit arra ösztökélni, hogy cserélgesse a barátait. Inkább csak azt akarom mondani, hogy nézzünk rá a barátságainkra, és ha úgy érezzük, hát ne féljünk továbblépni. Amikor változtatunk az életünkön, mi magunk is változunk. Ebben a folyamatban mindig előfordul, hogy pár barátunk nem jön velünk, nem támogat minket. Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy ők rossz emberek lennének, akik nem a javunkat akarják. Ez velem is megtörtént. Több korábbi barátommal is megszűnt a kapcsolatom, és helyettük új kapcsolatokra tettem szert. Olyanokra, akik támogatnak a céljaimban, a fejlődésemben, ahelyett, hogy irigykedve vagy értetlenkedve visszatartanának. És ez nem jelent „megcsalást” vagy becsapást. Az lenne a becsapás – magamnak és a barátomnak – ha elhitetnénk, hogy valami működik és hasznunkra van, közben pedig épp az ellenkezője igaz. Legyünk szabadok, és engedjük, hogy a többiek is szabadok legyenek.

Oly sok lehetőség van új barátok találására. Legyünk nyitottak és érdeklődőek. Csatlakozni tudunk csoportokhoz, találkozhatunk új barátokkal a munkánkban és a szabadidős tevékenységeinkben egyaránt. Itt is fogalmazzuk meg magunknak, hogy milyen barátokra vágyunk, mik számunkra a legfontosabb értékek morálisan, kulturálisan és bármely más szempontból. És ezek az emberek jönni fognak.