VÁLJUNK SZABADDÁ, 2. rész
Még könnyebb a gondolatainkat elengedni, ha szétszedjük, és külön-külön számba vesszük a mögöttük megbúvó érzelmeket, és először a kisebb részeket engedjük el. Példaként, vegyük azt a helyzetet, mikor sokéves munkaviszony után elveszítjük az állásunkat, és ezért elborít minket a félelem és a kétségbeesés. Ebben a helyzetben segítségünkre lehet, ha megvizsgálunk minden részletet, minden elemet, ami az eseménnyel kapcsolatban feljön bennünk. Például, el tudjuk-e engedni a korábbi szokásainkat? Hogy ugyanott ebédeljünk, ugyanott kávézzunk, parkoljunk, ugyanazt az utat járjuk be minden nap, mint korábban? Hogy ugyanabban az irodában, ugyanazokkal az emberekkel, ugyanannál az íróasztalnál, ugyanazon a számítógépen, ugyanolyan zajokkal, hangokkal, szagokkal és fényekkel körülvéve dolgozzunk? Ha képesek vagyunk ezeket a kis ragaszkodásainkat és a hozzájuk tartozó érzelmeinket számba venni és elengedni (vagyis nem táplálni őket tovább) az segítségünkre lehet abban, hogy szép lassan „belejöjjünk” az elengedésbe, a korábbi munkahelyünk elengedésébe, és képesek legyünk szembenézni a jelenlegi helyzetünkkel. Így elengedjük a béklyóinkat, amik megkötnek, merevvé és képtelenné tesznek. Szabaddá válunk, a bennünk lévő nyomás megszűnésével könnyebbnek érezzük magunkat és a helyzetünket, képesek leszünk végre fellélegezni, és szépen továbblépni.
Biztos vagyok benne, hogy ezt a felszabadulást, ezt a folyamatot már mindenki átélte életében. Többször is. Ez történik akkor is, mikor valakivel vitatkozva egyszer csak rájövünk arra, hogy az egész helyzet milyen abszurd és nevetséges, elmosolyodunk, a haragunk és megbántottságunk elszáll, és hirtelen szabadnak, megkönnyebbültnek érezzük magunkat.
Mindig kérem az ügyfeleimet is arra, engedjék meg maguknak, hogy érzéseik legyenek. Anélkül, hogy félnének tőlük, szégyenkezve és azokat helytelenítve elutasítanák vagy elemezgetnék őket. Minden gondolatunk csak egy gondolat. Semmi több. Semmilyen hatalmuk nincs felettünk. Tegyük félre ítéleteinket és a címkéinket, és vegyük észre, csak egy érzéssel van dolgunk. A módszer arról szól, hogy az érzéssel maradunk, és az összes módosításra tett bárminemű erőfeszítést feladjuk. Épp az ellenállás az, ami fenntartja az érzést. Amikor feladjuk az ellenállást, vagy az érzés megváltoztatására tett kísérletet, akkor az áthajlik a következő érzésbe, amit már egy könnyebb érzés kísér. Az az érzés, aminek nem állunk ellen, semmivé lesz, amint szertefoszlik mögüle az energia.