VÁLJUNK SZABADDÁ, 3. rész
Olykor feladunk egy érzést, de azt vesszük észre, hogy visszatér vagy tovább folytatódik. Ez azért lehet, mert egyéb dolgok is maradtak még, melyeket át kell adnunk. Ne legyünk türelmetlenek, ne várjunk csodát! Hiszen egész életünkben elfojtottuk ezeket az érzéseket, így elég sok elfojtott energiának lehet szüksége arra, hogy feljöjjön, és tudomásul vegyük. Amikor a megadás bekövetkezik, azonnal könnyebb és boldogabb érzés áraszt el bennünket, mely szinte már mámorító. Szüntelen elengedéssel módunk van arra, hogy a szabadság állapotában maradjunk. Az érzések jöhetnek, mehetnek, míg végül ráébredünk, hogy nem az érzéseink vagyunk, és abbahagyjuk a velük való azonosulást. Minél jobban érezzük magunkat annál könnyebb elengedni, az érzéseink lágyabbá, finomabbá válnak.
Az elengedés természetes képességünk. Nem egy tanítás, nem egy külső elképzelés vagy hitrendszer. Csupán a saját belső természetünk alkalmazása, hogy szabadabbak és boldogabbak legyünk. Tudom, hogy a félelmeink sokszor megakadályoznak abban, hogy hajlandóak, képesek legyünk elengedni. Félünk attól, hogy ha elengedjük a vágyainkat, akkor nem fogjuk azokat megkapni, elérni. Ha ezzel az ellenállással találjuk magunkat szembe, segítségünkre lehet a hiedelmeink megvizsgálása és megkérdőjelezése. Ilyen általános hit lehet, hogy azt hisszük, mindenért keményen meg kell dolgozni, a dolgokat ki kell érdemelni, és ez legtöbbször küzdelmet, vérverítéket és szenvedést vagy vezeklést jelent; amit pedig könnyedén megkapunk, az annyit is ér. Pedig igenis, hogy mindannyian csakis a jót, a legjobbat érdemeljük az életünkben.