VÁLJUNK SZABADDÁ, 5. rész

 

Az elengedéssel eljuthatunk az elfogadáshoz, annak tudatához, hogy minden úgy jó, ahogy van. Az elfogadás állapotában az az érzésünk, hogy semmit nem kell megváltoztatnunk. Minden így tökéletes és szép, és a világ azért van, hogy élvezzük.

Az elfogadás magunk és mások elfogadását jelenti. Mikor észrevesszük magunkban és másokban is az eredendő jót. Együttérzővé válunk, és minden erőltetés nélkül képesek vagyunk segítő szándékkal fordulni társaink felé. A belső biztonságunk és bőségérzetünk eredményeként felhagyunk a versengéssel, a kritizálással. Képesek leszünk adni, és egyre jobban értjük, mi a szeretet, amit felfedezünk magunkban és mind bátrabban tudunk megélni.

Az elfogadással képessé válunk arra, hogy megbocsátsuk a saját múltunkat és meggyógyítsuk régi sebeinket. Képesek leszünk meglátni a múltban bosszúságot okozó események pozitív oldalát, hogy mi mindent kaptunk azoktól tapasztalásban és tudásban egyaránt.

Az elfogadással többé nem foglalkozunk olyan ítéletekkel, hogy mi a jó vagy rossz. Egyszerűen csak megértjük, mi az, ami működik, és mi az, ami nem. Mi az, ami támogat minket és mi az, ami nem.

Az igazi elengedés és megbocsájtás azt jelenti, hogy készek vagyunk hinni abban, hogy egészek és teljesek vagyunk, és hogy ezt senki sem veheti el tőlünk. Hogy nem vagyunk egyenlők a fájdalmunkkal, nem vagyunk egyenlők a hibáinkkal és tévedéseinkkel, nem vagyunk egyenlők a múltunkkal.

Itt is szeretném kihangsúlyozni, hogy szabadok vagyunk. Nem kell, nem kötelező elengednünk. Senki nem erőlteti ránk. Van valami különleges élvezet a szenvedéshez való ragaszkodásunkban, ugye? Ha majd elérkezik annak felismerése, hogy már elég, hogy már kellően unjuk, mikor megérkezik az energia, hogy végre feladjuk ragaszkodásunkat a félelmeinkhez, a bűntudathoz, a kicsinyes és negatív értékeléshez, érzelmekhez, akkor lépni fogunk. Semmit nem lehet, és nem is kell kierőszakolni. Csak döntsük el, milyennek akarjuk látni magunkat, és hogy a világ milyennek lásson minket. Mert a világ csakis úgy láthat minket, ahogy mi látjuk magunkat. Nem lehet becsapni.

 

KÉRDÉSSOR

Lélegezzünk szabadon, és engedjük, hogy minden egyes belégzésünk, illetve kilégzésünk erőlködés nélküli, könnyed és természetes legyen! Olvassuk el az alábbi mondatokat! Tartsunk közöttük rövid szünetet, míg be és kilélegzünk egy-egy ütemet! Engedjük be a mondatokat!

  1. Megbocsájtok magamnak minden alkalomért, amikor keményen és szigorúan bántam magammal.
  2. Megbocsájtok magamnak minden alkalomért, amikor ítélkeztem magam fölött.
  3. Megbocsájtok magamnak minden alkalomért, amikor bármilyen módon kegyetlen vagy undok voltam magammal.
  4. Megbocsájtok magamnak minden alkalomért, amikor kritizáltam vagy cserben hagytam magamat.
  5. Megbocsájtok magamnak minden alkalomért, amikor azt mondtam magamnak, hogy nem vagyok elég jó.
  6. Megbocsájtok magamnak minden alkalomért, amikor azt mondtam magamnak, hogy nincs igazam.
  7. Megbocsájtok magamnak minden alkalomért, amikor azt mondtam magamnak, hogy rossz vagyok.
  8. Megbocsájtok magamnak minden alkalomért, amikor azt mondtam magamnak, hogy egy senki vagyok.
  9. Megbocsájtok magamnak azért, hogy félek.
  10. Megbocsájtok magamnak azért, hogy értéktelennek érzem magam.
  11. Megbocsájtok magamnak minden ítélkezésemért.
  12. Megbocsájtok magamnak minden hibámért és tévedésemért.
  13. A megbocsájtáson keresztül készen állok arra, hogy emlékezzem az igazságra magamról, bármilyen csodálatos is az.
  14. A megbocsájtás révén kész vagyok újra szeretni és bízni.
  15. A megbocsájtás révén kész vagyok újra hinni a szeretetben.
  16. Kész vagyok elfogadni, most, hogy nem vagyok egyenlő a félelmeimmel.
  17. Kész vagyok elfogadni, most, hogy nem vagyok értéktelen.
  18. Kész vagyok elfogadni, most, hogy nem vagyok bűnös.
  19. Kész vagyok elfogadni, most, hogy szabad vagyok.