NYITOTTSÁG, 1. rész
Minden, valóban minden elérhető számunkra. Most.
Egy jól ismert történet a Zen tradícióból, ami egy mester és tanítványa beszélgetését mondja el. „Mester, én vágyom az örök boldogságot. Mi a legnagyobb bölcsesség, amit tanítani tudsz nekem ezzel kapcsolatban?” – kérdi a tanítvány. A mester elmosolyodik, és emígyen válaszol: „Figyelem”. „Nagyszerű!” – mondja a tanítvány – „És mi jön a figyelem után?” A mester ismét mosolyogva válaszol: „Figyelem. Figyelem.” „Igen” – bólogat a tanítvány zavarodottan – „Bármi más?” A mester mosolyogva ugyanazt válaszolja: „Figyelem. Figyelem. Figyelem.” „Rendben, de mit jelent a figyelem?” – kérdi a tanítvány. A mester így válaszol: „A figyelem azt jelenti, figyelem.” „Ennyi az egész?” – így a tanítvány, láthatóan teljesen elbátortalanodva. „A figyelem minden.” – válaszolja a mester – „Figyelem nélkül sehol nincs boldogság, a figyelemmel, a boldogság is itt van. A figyelem szabadság mindenekfelett. A figyelem mindent megad.” – A jelen pillanat szent, ez az, amit a Zen mester próbál a tanítványának elmagyarázni. Az észlelésünk a kulcs.
De mi is ez a figyelem? Sokféleképpen lehet értelmezni és magyarázni. Számomra elsősorban a nyitottságot jelenti. Az őszinte nyitottságot. Nyitottságot az észlelésre, a figyelemre. Azt, amikor képesek vagyunk és meg is akarunk látni, hallani, tapasztalni dolgokat. Amikor készek vagyunk azokat beengedni. Megengedni, hogy elérkezzenek hozzánk. Nem utasítjuk el őket, nem értelmezzük őket, csak engedjük, hogy hassanak ránk.
Minden, ami velünk történik, az okkal van. Mindaz mondani, mutatni akar nekünk valamit, azt is mondhatjuk, hogy tanulhatunk belőle. Hermann Hesse mondta: „Ha gyűlölünk valakit, akkor annak képében olyasmit gyűlölünk, ami bennünk van. Ami nincs meg bennünk, az nem zaklat fel.”
Nézzük meg, legtöbbször mi gátol minket abban, hogy nyitottak legyünk!