HITELES SZEMÉLYISÉG, 2. rész
Amikor arról beszélek, hogy saját magunk szeretete, azalatt saját magunk őszinte elismerését értem. Azt, hogy elfogadjuk minden részünket, azt is, amit nem látunk tökéletesnek, amivel nem vagyunk elégedettek, amit nem csinálunk elég jól, és persze mindazt, ami bennünk csodálatos. Azt, hogy elfogadjuk a teljes csomagot, fenntartások nélkül. Sajnos sokan vagyunk, akik nem képesek elfogadni magukat, amíg le nem fogyunk, nem csinálunk karriert és be nem futunk, míg sok pénzt nem keresünk, nem találunk párt, családot nem alapítunk, és sorolhatnánk a végtelenségig, hogy mi mindent el nem érünk. Én úgy tapasztalom, hogy lényegében mindig valamilyen feltételhez kötjük a szeretetünket. Arra bíztatok mindenkit, hogy kezdjük el szeretni magunkat úgy, ahogy vagyunk, ebben a pillanatban. Ha nem vagyunk képesek arra, hogy ezt megtegyük, akkor holnap sem leszünk rá képesek, mert mindig fogunk kifogásokat találni, és sokszor ezeket a kifogásokat őrizgetjük évtizedekig, vagy azokkal is halunk meg. Segíthet nekünk ebben az a már sokszor ismételt gondolat, hogy elegendő, ha nyitottá válunk a változásra. Erősítsük meg az elköteleződésünket, akár csak annyival, hogy ezt mondjuk magunknak: „Készen állok arra, hogy elfogadjam és szeressem magam.” „Kész vagyok szeretni magamat.”
Ez is csak választás kérdése. A mi döntésünk. Ugyanúgy, ahogy mi választjuk, hogy szomorúak, dühösek, undokok, elutasítóak vagy éppen vidámak, örömteliek, kedvesek, befogadóak, megértőek vagyunk. Választhatjuk, hogy hálásak vagyunk azért, amink van. Választhatjuk a szeretetet.
Napról napra tanulunk és tanítunk is valamit, ami folyamatosan növekszik és alakít minket. Mi magunk válunk a saját tanítónkká, azzal, hogy figyelünk és beengedünk. Ahelyett, hogy mind inkább megfelelnénk a magunkról mutatott tökéletes képnek, arra törekszünk, hogy hűek maradjunk az elveinkhez, ahhoz igazítva tetteinket és üzeneteinket. E folyamat során az üzenetünk mind mélyebbé, gazdagabbá és igazabbá válik. És mi magabiztosabbak, őszintébbek leszünk.