ELHATÁROZÁS, 4. rész

 

Sokan azt tartják, hogy a változás alapja a pozitív gondolkodás. Szerintem ez önmagában nem megoldás. Hisz oly sok éven át hordoztunk magunkban negatív gondolatokat, amik rögzültek, és amiket egyszerre át akarunk alakítani pozitívokká. Ez feszültséget szül. Próbálunk mást gondolni, mint amit érzünk, mint ami valójában bennünk van. Ettől a feszültségtől pedig könnyen ellentmondásba, ellenállásba kerülünk. Feszültség keletkezik bennünk, ami nem hozhat változást. A gondolatainknak és érzéseinknek összhangban kell lenniük. Ez biztosítja számunkra a harmóniát, a nyugalmat, a hitelességet, és ez hozza el számunkra a kívánt eredményt.

Fontos a lágyság, az hogy felismerjük és elfogadjuk az érzéseinket, és ezáltal engedjük el őket, ahelyett, hogy a gondolataink megváltoztatására törekednénk. Fontos, hogy ne akarjuk se magunkat, se a környezetünket megváltoztatni. Fogadjuk el magunkat és a valóságot olyannak, amilyen. Békéljünk meg. És a változás magától bekövetkezik. Csakis a saját dolgunkkal foglalkozzunk, ne vetítsük ki az érzéseinket és a gondolatainkat. Befelé figyeljünk. Ahogy mi változunk, úgy a körülményeink, a környezetünk is megváltozik.

Ennek a lágyságnak az alapja a szeretet, ami mindennél nagyobb. Nagyobb, mint a testünk, mint az elménk, mint önmagunk, mint a félelmeink, mint a bűneink, mint az egónk, mint a magányosságunk. A szeretet egységes, egyetemleges. Amikor szeretünk, akkor kapcsolódunk, és egységet érzünk. Az igazi szeretetben nincs elkülönülés, nincs kicsi én vagy te, nincs több vagy kevesebb, nincs távolság, nincs hiány, nincsenek határok. A szeretet a teljesség, a szeretet a gyógyulás. A boldogság a szeretettel kezdődik, és a szomorúság véget ér vele. A szeretet értékes, mert ez mindannyiunk része.

Szeretném még egyszer megerősíteni: Nem kell megváltoznunk! Nincs kell! Legyünk tudatosak! Ismerjük meg magunkat, a környezetünket, a céljainkat, és fogalmazzuk meg, mit szeretnénk! Csak őszintén! Aztán kötelezzük el magunkat, és legyünk kitartóak, türelmesek!

„Amíg nem ismerjük, nem vesszük komolyan, nem tiszteljük magunkat, nem békülünk meg önmagunkkal és nem éljük saját életünket, addig csupán, mint a marionett, külső hatásoknak és törvényeknek engedelmeskedve, idegen életet élünk.” – Hermann Hesse

 

KÉRDÉSSOR

Érdemes visszamenni és újra megválaszolni a Valódi célunk felismerése fejezet után található kérdéseket. Lehet, hogy most más eredményre jutunk?

Nézzük meg, milyen erőt, mekkora késztetést érzünk magunkban a célunk megvalósításához? Határozzuk meg egy 1-től 10-ig terjedő skálán! Mit akarunk a célunkért tenni? Mi az első lépés? Kik lehetnek a legfőbb támogatóink ezen az úton?