KÜLSŐ VALÓSÁGUNK MEGTEREMTÉSE, 3. rész
Jogunk van azt érezni és gondolni, amit. Ne szégyelljük, ne titkoljuk azokat, mert a szégyenérzet csak azt eredményezi, hogy egyre rosszabbul érezzük magunkat. Ez feszültséget szül, erőfeszítésünkbe kerül. Energiánk nagy részét arra fordítjuk, hogy megpróbáljuk elfedni, mi van bennünk, ami tovább növeli a feszültségünket, és kimondottan ellene dolgozik annak, hogy létrehozzuk magunk körül azt, amire vágyunk. Tipikus példa erre, mikor valakihez vonzódunk, és nem merjük bevallani neki. De hát, mit veszíthetünk? Őszintén? Semmit. Azt nem tudjuk elveszíteni, amink nincs. Egyedül csak nyerhetünk. Azt nyerhetjük, hogy közelebb kerülünk a másikhoz, és esélyt kapunk arra, hogy jobban megismerjük. Az őszinteségünk és a bátorságunk pedig csak tiszteletet érdemel.
Fortélyos félelem igazgat. (Az angol „fear” egy ide illő kibontása: False Evidence Appearing Real, magyarul így fordítanám: Valóságnak vélt hamis tények.) Elképzeljük és elhisszük, hogy a félelmeink valósággá válnak, és már el is akadunk. Sok esetben annyira elbizonytalanodunk, hogy bele se vágunk a dolgokba, vagy ha meg is próbáljuk, annyi bennünk a kétely és a negatív érzelem, hogy kész csoda, ha meg tudjuk valósítani azt, amit szeretnénk. És így teremtjük meg a nem kívánt valóságunkat.
A belső világunkról mindent elárul a beszédünk. Ma már nagyon is meghallom, hogy miket mondanak az emberek. Milyen témákról beszélgetnek, milyen hangsúlyokkal fejezik ki magukat és milyen szavakat használnak. Lehangoló. Panaszkodunk. Bosszankodunk. Kritizálunk és bírálunk. Hitetlenkedünk. Irigykedünk. Mindenféle szűrő nélkül hagyjuk ömleni a szánkból a negatív érzéseket és gondolatokat. Mondhatjuk azt is, üres fecsegéssel jártatjuk a szánkat. És akkor csodálkozunk, hogy miért nem fordul jobbra az életünk. Hát, éppen magunk miatt. Amilyenek mi magunk vagyunk, amilyenek a gondolataink, az történik velünk, az válik valóra. Sokan mondják, hogy minden rezgés és energia (amiben egyébként én is hiszek, nagyon izgalmas írások és előadások jelentek meg ezzel a témával kapcsolatban), de ha ezt valaki el is utasítja, még akkor is be kell látni azt a törvényszerűséget, amit már többször is említettem, hogy amit keresünk, azt meg is találjuk, amire fókuszálunk, az szembe jön és megtörténik velünk.
Szóval, figyeljünk magunkra! Ismerjük fel a gondolatainkat, és legyünk tisztában azzal miről és hogyan beszélünk. A szavaknak ereje van. Az ügyfeleimnek is gyakran visszajelzem, hogy tudatában vannak-e annak, amit mondanak. Hogy valóban azt akarják-e, hogy az legyen a valóságuk, amiről beszélnek? A fejlődésről, előrelépésről, haladásról beszélnek-e? Ismerjük fel, hogy mibe fektetünk energiát, milyen gondolatokkal és beszélgetésekkel töltjük az időnket!
KÉRDÉSSOR
Minden, amit mondunk, illetve gondolunk, megerősítés. Minden pillanatban megerősítéseket használunk, még ha nem is vagyunk tudatában. Képezzük át magunkat, és használjunk pozitív megerősítéseket, hogy megváltozzon az életünk! A megerősítésekkel azt mondjuk magunknak: „Felelősséget vállalok, mert tudom, tehetek valamit a változásért.”
A megerősítés azt jelenti, hogy tudatosan választjuk meg a szavainkat, a beszédünket, melyek segítenek valami új megteremtésében az életünkben.
- Első lépésként figyeljünk a belső monológjainkra! Miket mondunk magunknak? Milyen szavakat használunk? Milyen hangsúllyal mondogatjuk ezeket? Írjuk le, és nézzük meg, milyen érzéseket váltanak ki belőlünk saját szavaink! Mennyire szolgálnak minket ezek a gondolatok? Jó érzéseket okoznak, vagy inkább negatívokat? Döntsünk, tovább akarjuk-e táplálni ezeket a gondolatokat, vagy inkább elengedjük, átfogalmazzuk őket! Mit szeretnénk, hogy valósággá váljon saját magunk számára?
- Figyeljük meg mások beszédét! Mit mondanak, milyen szavakat használnak, milyen tónusban beszélnek. Mindez hogyan hat ránk? Milyen érzés az adott személy társaságában lennie? Mit gondolunk, mi milyen hatással vagyunk másokra azzal, amiről és ahogyan beszélünk?