VÁLJUNK SZABADDÁ, 1 rész
„Néhányan úgy vélik, az tesz minket erőssé, ha kapaszkodunk valamibe. Pedig néha az, ha elengedjük.” – Hermann Hesse
Elengedés, megbocsájtás és elfogadás. Ez az út vezet a szabadsághoz.
Elengedni a múltat, elengedni bánatot, félelmet, vágyat, haragot, büszkeséget, minden olyan érzést és gondolatot, ami híján van a szeretetnek. Elengedni a negatív érzéseinket, és feladni a pozitív érzelmekkel szembeni ellenállásunkat.
Az elengedés és megbocsájtás fontossága nem hangsúlyozható eléggé. Azzal, hogy negatív gondolatokat hordozunk magunkban azzal kapcsolatban, mit tettünk a múltban, csak saját magunkat gyengítjük, fizikailag és érzelmileg egyaránt.
Nagyon fontos! Elengedésről beszélünk! Nem a negatívnak ítélt érzelmeink és gondolataink elutasításáról, elűzéséről, kitörléséről. Az erőszak, még ha jó cél érdekében is, nem hozhat eredményt. Csak feszültséget és ellenállást szül. Megbénít és bezár minket, ami képtelenné tesz a változásra. Erre mindig figyeljünk oda, és tartsuk emlékezetünkben!
Az elengedés lényege éppen ezért olyan egyszerű. Mondhatni nem kell tennünk érte semmit, csak tudatosnak és nyitottnak lenni. Tudatosnak és nyitottnak (azt is mondhatnám, őszintének) abban, hogy felismerjük a gondolatainkat, és megpróbáljuk megérteni, vajon milyen érzelem, érzelmek állnak e gondolataink mögött. Ha ezt sikerül megtennünk, csak fogadjuk el a létezésüket. És ennyi. Ha nem kapaszkodunk beléjük, nem ragaszkodunk hozzájuk (például azzal, hogy vitatkozunk velük, vagy épp ellenkezőleg, az oly imádott „de” szócskánkat használva ragaszkodunk hozzájuk), és nem is utasítjuk el őket, akkor nem is tápláljuk őket tovább. Ezáltal egyszerűen elvesszük az erejüket. Szépen elgyengülnek és el is hagynak minket. Az elengedés arról szól, hogy tudatában vagyunk az érzésnek, hagyjuk feljönni, vele maradunk, és hagyjuk, hadd fussa köreit anélkül, hogy meg akarnánk változtatni, vagy bármit is tennénk vele. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy hagyjuk az érzést lenni, és a mögötte meghúzódó energia kieresztésére összpontosítunk.