A szabotáló félelmekkel kapcsolatban coaching munkámban gyakran ismétlődő kérdésekkel találkozom, amik biztosan sokak számára hangzanak ismerősen.
Nem tudom, hogyan csináljam…
Álljunk meg, és vizsgáljuk meg a „nem tudom hogyan” kérdését! Valóban megvan a cél? Ez a jó cél? Mennyire inspiráló ez a cél?
Gondoljunk arra, mindenki átéli vagy átélte már a „Nem tudom, hogyan…” érzését. Átment már ezen a fázison. Mindenki, aki sikeres valamiben, azt valahol, valamikor elkezdte és megtanulta. Higgyünk benne, hogy a megvalósítás sokkal könnyebb, mint azt most gondoljuk és elképzeljük. Vágjunk bele, hibázzunk, tapasztaljunk!
Gondoljunk arra, mikor gyermekek voltunk. Akkor is mindent meg kellett tanulni, mint járni, enni, beszélni, biciklizni vagy a matematikát… Teljesen normális, hogy ha belevágunk valami újba, ott tanulnunk kell.
Miét akarom én ezt csinálni, hiszen oly sokan mások is ezt csinálják?…
Elköteleződés, türelem. Élvezzük minden pillanatát, ahogy egyre jobbak vagyunk benne!
Személyesség. Mutassuk meg benne saját magunkat, a saját színeinket, a saját hangunkat és stílusunkat. Így találnak ránk azok az emberek, akiknek mi kellünk.
Mi van, ha hibázom?…
Senki nem szeret hibázni. Senki nem szereti, ha visszautasítják, ha pofára esik. Mert mit szólnak majd az emberek, mi lesz a reputációnkkal, a megítélésünkkel?
Ha hallgatunk erre a félelmünkre, biztosan veszítünk. Míg, ha nem hallgatunk rá, hanem cselekszünk, akkor biztosan nyerünk. Az elején lehet, hogy hibázunk, de mind jobbak leszünk. Ez az egyetlen módja, hogy elsajátítsunk új készségeket.
A hibázás egyszerűen része a folyamatnak.
A hibázástól való félelem annak is jele lehet, hogy valóban a jó irányba haladunk. Jelzi, hogy ki készülünk lépni a komfort zónánkból, ami a (tovább)fejlődés egyetlen módja.
Valójában felcserélhető az izgatottság érzésével. Használjuk ezt az energiát!
Szerencsés, ha hibázunk. Abból tanulunk a legtöbbet.
Mi van, ha tényleg sikerül?…
Sokszor észre sem vesszük ezt a félelmet.
Nem tudjuk felvállalni a siker következményeit… Ebben a pillanatban nem tudjuk felmérni, hogy mi minden fog megváltozni, illetve mi magunk miben változunk meg. Biztosan kapunk „segítséget”.
Ne veszítsük el a prioritást, a valódi célt, hogy miért is csináljuk!