Ügyfelem magánemberként keresett fel egy kedves ismerősöm ajánlására. Tele pozitív életszemlélettel, odaadással, bizalommal és kíváncsisággal. Első látásra senki nem gondolta volna róla, hogy segítségre van szüksége.

Ő maga sem tudta pontosan megfogalmazni, miért jött, hogy mi a fáradtságának és az utóbbi időben a levertségének az oka.

Először arról beszélgettünk, hogyan él, mit csinál, mivel tölti a szabadidejét. Megpróbáltuk megkeresni, mikor érezte magát legutóbb energikusan.

Ahogy egyre több mindenről szó esett, még inkább megértettem, hogy mennyire nyitott és jó szándékú személlyel van dolgom, aki nyitottan fordul az környezetéhez, meghallgatja, és megpróbálja megérteni a körülötte lévőket. Szinte, mint egy coach állandóan kérdez, addig, amíg teljesen tiszta lesz számára a helyzet.

És persze mindig mindenkinek odaadóan segít.

Célja az volt, hogy megtaláljon egy egyensúlyt, ami őt is támogatja az életében. Hogy meg tudja tartani segítőkészségét, de az ne vegye ki minden erejét.

Szinte egyértelműnek látszott, és ezen az úton is indultunk el, hogy valószínűleg az a gondja, hogy nem képes senkinek sem nemet mondani. Csak ad, csak ad, míg aztán kiürül, kifárad, és nincs ideje, lehetősége saját magának töltekeznie.

Az ő esetében az önismeret nem hiányzott, igen tisztán látta magát, érezte az érzéseit, és sokszor elemezte is azokat.

Ami érdekes volt, hogy amikor a nemet mondásról beszélgettünk, sokszor zaklatottá vált. Kibillent az addig kibillenthetetlennek látszó egyensúlyából és harmóniájából. Kimondottan zavarta a téma, hogy nemet kell mondani.

Ezért ezzel kezdtünk el foglalkozni, hogy megértsük, vajon mi okoz számára feszültséget ebben, és ez a feszültség hogyan jelentkezik, hogyan hat rá és a környezetére.

A folyamat során ügyfelem felismerte, hogy ő nem is akar nemet mondani. A legnagyobb feszültséget éppen az okozta benne, hogy állandóan azt hallgatta másoktól, tanuljon meg nemet mondani. Ez a feszültség vette el az erejét és merítette ki őt.

Ennek felismerése igazán felszabadítólag hatott rá.

Amit saját maga számára megfogalmazott, hogy a legkülönfélébb emberekkel való kapcsolatai, kontaktusai, beszélgetései és a nekik adott támogatás számára éltető és feltöltő. Ez ösztönzi, energetizálja. Nem kíván ezek nélkül élni. De jobban odafigyel magára, hogy még inkább képes legyen felismerni, ha valamiben elakad, hiszen ebben az esetben lesz képes arra, hogy valamit kezdjen a helyzetével.